Álláspontjuk szerint a gyermekprostitúció szempontjából veszélyeztetett gyermekek és családjaik jellemzői az alacsony iskolázottság (kevesebb, mint 8 általános iskolai végzettség, ahol nem érték a tanulás, a munka), a mélyszegénység, az elvált, csonka család, vagy ahol nincs erős érzelmi kapcsolat a családtagok között, ha szenvedélybeteg van a családban, illetve ahol családon belül elfogadott a korai szexuális kapcsolat létesítése. Fokozott veszélynek vannak kitéve a nem vér szerinti, valamint a fogyatékkal élő gyermekek.

A szolgálat folyamatosan emelkedő esetszám mellett évente 3000 gyermekkel és családjával áll rendszeres segítő kapcsolatban. Kifejezetten gyermekprostitúcióval kapcsolatos jelzést még nem kaptak, azonban 3-4 olyan gyermeket is gondoztak, ahol felmerült a prostitúció gyanúja. A válaszlevelükben 7 olyan konkrét esetről számoltak be, ahol eljárás és intézkedés történt a gyermek prostitualizálódása miatt.

Álláspontjuk szerint a gyermekprostitúció áldozatává vált fiatalok olyan mélységű problémákkal terhelődtek, hogy a szakellátás dolgozói sem tudnak mit kezdeni velük. A családgondozó csak nagyon indokolt esetben, alapos helyzet és állapotfelmérést követően kezdeményezhet hatósági intézkedést, s elengedhetetlen, hogy munkájába bevonja a jelzőrendszeri tagokat, s velük szoros együttműködést valósítson meg. Ez azonban az esetek többségében nehézkes, gyakran a személyes kapcsolatokon múlik. Gyermekprostitúcióval kapcsolatos konferencián, képzésen nem vettek részt, a nemzetközi rendelkezéseket és ajánlásokat sem ismerik. Esetenként az internet segítségével próbálnak információhoz jutni. A területükön észlelt problémák visszaszorítása érdekében „Legyetek jók, ha tudtok” címmel komplex bűnmegelőzési modellprogramot dolgoztak ki.

A gyermekjóléti szolgálat nagyon rövid, kivonatos választ adott, amelyben arról tájékoztatott, hogy mindezidáig még nem találkoztak gyermekprostitúciós esettel, és ilyen tartalmú jelzés sem érkezett hozzájuk.

Az elmúlt években 9 gyermekprostitúciós esettel találkoztak, amelyből 2 eset fiúkat érintett, a többi esetben 16-17 éves lányok voltak az áldozatok. A gyermekek minden esetben rossz családi körülmények között – elvált szülők, elhanyagolás – éltek. 2 esetben a gyermeket kiemelték a családból, a többi esetben védelembe vételükről intézkedtek.

A szolgálat szerint a gyermekvédelmi jelzőrendszer nem működik megfelelően, a rendőrség zártan kezeli az információkat és nem jelez a szolgálat felé. Speciális programjaik nincsenek, amelyekkel segíteni tudnának a gyerekeknek az őket ért trauma feldolgozásában, legfeljebb beszélgetésekkel, a megfelelő szakemberhez való eljutás megszervezésében tudnak segíteni. A feladatukat e kérdésben elsősorban a prevenció területén látják, azonban hangsúlyozták, hogy kevés szakmai segítség áll rendelkezésükre, emiatt az internetről igyekeznek tájékozódni.

Az elmúlt években egy esetben, a debreceni rendőrségtől kaptak jelzést arra vonatkozóan, hogy egy 17 éves lány prostitúciós tevékenységet folytat. A kislányt a nagyszülője nevelte kicsi kora óta, aki kamaszként a jobb megélhetés reményében prostitúcióval szeretett volna jobb életet teremteni magának. A fiatal az általános iskola 6. osztályát végezte el, magántanulóként tett eleget tankötelezettségének, mivel gyermeket várt. Esetkonferenciát hívtak össze, a fiatal védelembe vételére tettek javaslatot. Az anya sorsát nyomon követték, gyermekét gondozásba vették.

A rendőrség rendszeresen járőrözik azokon a helyeken ahol vélhetőleg prostituáltak ,,dolgoznak”, azonban gyermekprostitúcióval nem találkoznak, felnőtt egyének előállítása történik. A rendőrséggel rendszeresen tartják a kapcsolatot, a tőlük jött jelzés esetében őket is meghívják az esetkonferenciára.

Gyermekprostitúció témájú konferencián, tréningen, továbbképzésen nem vettek részt és nincs olyan munkatársuk, aki rendelkezik speciális gyermekprostitúcióval kapcsolatos ismeretekkel. Amennyiben szükség lenne rá, úgy szakmai segítséget kérhetnek a módszertani központtól, illetve az internetről letölthető szakmai anyagokból informálódnának.

Álláspontjuk szerint a gyermekprostitúció visszaszorítása érdekében a családoknak kellene nagyobb odafigyelést tanúsítaniuk a gyermekeik felé. A szülőkre olyan szankciókat kellene kiróni, ami visszatartó erő lenne ahhoz, hogy gyermeküket megóvják az ilyen cselekedetek elkövetésétől.

A prevencióra is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, szórólapok, ingyenes kiadványok megjelenésével. A kiadványoknak tartalmaznia kellene a prostitúció veszélyeit, árnyoldalait, s az akaratukon kívül ebbe a helyzetbe kerülőknek a segítséget nyújtó szakemberek elérhetőségeit. A prevenciós tevékenységet azonban nagyban gátolja az, hogy az erre szánt források szűkösek, a normatíva kerete pedig az alaptevékenységek ellátására sem elegendő.

2011 áprilisában több – az ellátási területükön működő – szolgáltató is kitöltötte a „Civilek a gyermekprostitúció ellen” csoport kérdőívét, így átfogó ismerettel rendelkeznek e témában. Tapasztalataik szerint a falvakban nem jellemző e probléma, a városokban, illetve a forgalmas útvonalak mentén azonban igen.

Amennyiben felmerül a gyermekprostitúció gyanúja, azt mint jelzést kezelik. Megkeresik a családot, beszélgetnek a gyermekkel, ha erős a gyanú, akkor felveszik a kapcsolatot a jelzőrendszer tagjaival. Amennyiben a gyanú nem igazolódik, de el sem vethető teljesen, akkor a rendőrség, vagy a polgárőrség járőrözés közben, változó időpontokban felkeresi a kérdéses közterületet, szórakozóhelyet, a családgondozó pedig több alkalommal felkeresi a családot, beszélgetést kezdeményez a fiatallal, családjával, barátaival. Ha bizonyítottnak látszik a gyermekprostitúció ténye, gondozásba veszik a gyermeket. A gondozás során magatartási szabályokat fogalmaznak meg a gyermek és családja számára (megfelelő időbeosztás, szabadidő eltöltés, baráti kör megváltoztatása; a szülőknek ezek ellenőrzése, közös programok, családi beszélgetések), emellett bevonják a fiatalt prevenciós programokba, csoportos foglalkozásokba. A gondozási folyamat alatt, a tudomásukra jutott információkat, a segítő beszélgetések kapcsán a gyermek tudomására hozzák és felhívják a figyelmét magatartásának következményeire. Amennyiben a gyermekprostitúció ténye bizonyított, úgy hatósági ellenőrzést kezdeményeznek, az ügynek megfelelő formában (jegyzői gyámhatóság, gyámhivatal, rendőrség).

Az elmúlt években bizonyított gyermekprostitúciós esettel nem találkoztak, azonban 5 fiatalkorú lány esetében felmerült ennek a gyanúja. A gyanúba került lányok 16-18 éves, általában több problémával küzdő családból származó, középiskolai tanulmányokat folytató fiatalok voltak, akik a könnyű pénzkereset miatt vállalkoztak a tevékenységre, feltételezhetően alkalomszerűen. A lányok többször elmondták, hogy nagykorúvá válásuk után Ausztriában szeretnének dolgozni, táncosnőként. Több olyan személyt is ismertek, aki már ott dolgozik, és jól keres. Két kislány esetében felmerült a kényszerítés gyanúja is, de mindent tagadtak. Azt állították, hogy a szóba került fiatalemberek a barátaik, akik nagyon szeretik őket, és önként hagyták el a családjukat. Semmiféle segítséget nem fogadtak el.

A felmerült 5 esetben a szolgálat védelembe vételt kezdeményezett, három esetben családból való kiemelést is.

A szolgálat az iskolai szociális munka keretében rendszeres kapcsolatot tart a középiskolákkal, akiknek tanulói körében a probléma jellemzően előfordul. Kiemelten kezelik a nagy tanulólétszámmal dolgozó szakképző iskolákat, és a még meglévő tagiskolát, amely zömében túlkoros, magatartászavaros, deviáns gyermekeket és fiatalokat oktat speciális tanrenddel és oktatási módszerekkel. Itt heti rendszerességgel, az órarendbe épített órákon is jelen vannak. Jó szakmai kapcsolatot tartanak a védőnőkkel, a gyermekorvosokkal, a kórház nőgyógyászati osztályával is. A rendőrséggel együttműködési megállapodás keretében dolgoznak együtt, havi rendszerességgel szerveznek közös éjszakai őrjáratokat a fiatalok által látogatott szórakozóhelyeken és közösségi tereken.

Kiemelt feladatuknak tekintik a prevenciót, amelynek keretében szabadidős programokat szerveznek a fiatalok számára, és az iskolák egészségnevelési hetein is részt vesznek. Ezek fő mondanivalója, hogy megértessék a gyermekekkel, fiatalokkal, hogy az Ő életük értékes, sorsuk fontos, és érdemes erőfeszítéseket tenniük a jövő érdekében. A szolgálat pszichológusa és egyik családgondozója egész éven át tematikus csoportot működtet a kamaszkori problémákkal küzdő, a deviancia felé sodródó kamasz lányoknak.

Álláspontjuk szerint a gyermekprostitúció visszaszorítása érdekében az egyetlen jó módszer a hatékony prevenció.

Még nem találkoztak gyermekprostitúcióval. A gyermekvédelmi jelzőrendszer jól működik, a tagok napi kapcsolatban állnak egymással, folyamatos az információáramlás, így azonnal értesülnének, ha valamelyik gyermek prostitúció áldozatává válna. Bár még nem kellett ilyen esetben eljárniuk, ennek ellenére nagyon hiányolják, hogy nincs olyan szakmai protokoll, amely segítene abban, hogy a felismeréstől a megoldásig milyen módon kellene eljárniuk. Sem szakmai konferencián, sem kiadványokban nem kaptak erre irányuló útmutatást, így speciális programjaik sincsenek. Intézményükben ugyanakkor rendelkezésre áll gyermek-és felnőtt pszichiáter, mentálhigiénés szakember, amely a keletkezett trauma feldolgozásában segíthet.

Szolgálatukhoz jelzés még nem érkezett arra vonatkozóan, hogy a gyermek esetleg prostitúció áldozata lenne, azonban a családgondozókban már többször felmerült a gyanú, hogy egy-egy gyermek prostituáltként dolgozik. Ilyen esetben felvették a kapcsolatot a családdal, az érintett gyermekkel, a jelzőrendszeri tagokkal, azonban a kivizsgálást nehezítette, hogy a fiatalkorú párkapcsolatban állt az őt kihasználó felnőttel, ezért rá vonatkozóan terhelő információkat nem adott ki.

Az elmúlt egy évben így is 4 bizonyított eset fordult elő a szolgálat ellátási területén. Valamennyi esetben átmeneti nevelésben élő, a gondozás helyéről megszökött fiatal lány volt az érintett. Tapasztalataik szerint gyakori, hogy a futtatók szerelmi kapcsolatot létesítenek a fiatal lányokkal, kialakítják az érzelmi függőséget, majd ezt követően a lányok „szinte önként” vállalják a munkát, félve attól, hogy a szerelmük elhagyja őket. Több ízben előfordult, hogy a gyermek és „párja” házasságkötés engedélyezése iránt kérelmet nyújtott be, hogy ezáltal legalizálják tevékenységüket. Sajnos a gyámhivatal minden esetben hozzájárult a házasságkötéshez.

Álláspontjuk szerint a rendőrségnek fontos szerepe lenne ezen ügyek felderítésében, azonban gyakorlatilag eszköztelenek, hiszen hiába járőröznek folyamatosan a kiemelten veszélyeztetett területeken, mire odaérkeznek, a futatók „eltüntetik” a lányokat. További probléma, hogy míg korábban állandó helyszíneken „dolgoztatták” a lányokat, most változó helyszíneken vannak, főleg kis utcácskák közelben, így az eltűnés veszélye lényegesen magasabb.

Konkrét módszertani útmutatóval, protokollal nem rendelkeznek, ilyen esetben a gyermek veszélyeztetése, bántalmazása esetére érvényes módszereket, beavatkozási technikákat alkalmaznák. A NANE és a MONA alapítvány által szervezett konferenciákon, illetve a rendőrség által a segítő szakemberek számára szervezett képzéseken szereztek ismereteket a probléma kezelésével kapcsolatban.

Az INDIT Közalapítvány kezdeményezésére létrejött egy munkacsoport, amelynek célja a gyermekprostitúcióval kapcsolatos információszerzés, továbbítás, a különböző szakterületek együttműködésének javítása. A munkacsoport tagjai: rendőrség, gyermekjóléti szolgálat, kórházi szociális munkás, utcai szociális munkások, gyermekvédelmi szakellátás képviselői, civil érdekvédelmi szervezetek, gyámhivatal. A munkacsoport tagjai 2-3 havonta találkoznak.

A prostitúcióval foglalkozó hazai civil szervezeteket ismerik, sőt a zürichi Soziale Einrichtungen und Betriebe nevű szervezettel is felvették a kapcsolatot. Ez a szervezet a Zürichben prostituáltként dolgozó magyar nők/lányok érdekében vette fel a kapcsolatot a magyar társhatóságokkal, mivel közöttük az egészen fiatal korosztály is megtalálható. A magyarok jellemzői, hogy nagyon alacsony iskolázottsággal, kevés nyelvtudással és minimális késztetéssel rendelkeznek arra vonatkozólag, hogy vigyázzanak az egészségükre, vagy testi épségükre.

Speciális segítő programjaik nincsenek, azonban intézményüknél dolgoznak pszichológusok, akik szükség esetén megfelelő segítséget tudnak nyújtani. Amennyiben a prostitúciós tevékenységgel érintett gyermek a szolgálat ellátási területén él, úgy figyelemmel kísérik a további sorsát is.

Az aprófalvas településszerkezetű kistérségben 46 település tartozik a szolgálathoz, amelyből 37 község 500 fő alatti. Talán emiatt, de közvetlenül még nem találkoztak gyermekprostitúcióval, ilyen jelzés nem érkezett hozzájuk, így speciális programjuk sincs. Az elmúlt évben a NANE által szervezett képzésen vettek részt, amely a szexuális bántalmazással és a kizsákmányolással foglalkozott.

Ellátási területükön évente egy-két esetben merül fel annak a gyanúja, hogy a fiatalkorú prostitúció áldozatává vált, főleg 14-17 éve lányoknál, akik gyenge családi kapcsolatokkal rendelkeznek. Amennyiben a gyermek szülői beleegyezés nélkül távol van, javasolják a szülőknek, hogy tegyenek rendőrségi feljelentést, a szolgálat pedig szülői felügyelet hiányára, vagy önveszélyeztető magatartásra hivatkozással védelembe vételi eljárást kezdeményez. Álláspontjuk szerint kifejezetten a gyermekprostitúció ellen irányuló feladatuk nincs, ez a rendőrség feladata, mivel ilyen esetben bűncselekmény történik, de a prevenciós szolgáltatás során információkat kell gyűjteniük.

Gyermekprostitúcióval kapcsolatos konferencián, képzésen nem vettek részt, speciálisan ilyen feladatra kiképzett munkatárssal sem rendelkeznek.

Az elmúlt években gyermekprostitúciós esettel nem találkoztak. Olyan gyanú felmerült, hogy a szülő folytatott ilyen életvitelt, amely a kiskorú veszélyeztetését hordozta magában. „Olyan is előfordult, elsősorban romák lakta telepeken, hogy a helyi – sokszor minden alapot nélkülöző – szóbeszéd prostituáltnak minősít fiatal lányokat. Ezeknek az eseteknek nehéz a bizonyítása, de a komplex családgondozási folyamat feltárná, ha ez megtörténne. Más kérdés, hogy a főként roma származású lányok hamarabb érnek és sokszor már nagykorúságuk előtt gyermeket vállalnak. Természetesen ezt a tényt nem szabad a prostitúcióval összemosni, még akkor sem, ha esetleg a haragos szomszéd mindezt így kommunikálja a családgondozó felé.” „Amennyiben komolyan felmerülne a gyermekprostitúció gyanúja, mérlegelés nélkül az ideiglenes elhelyezést kezdeményeznénk.” – Szó szerinti idézet a hódmezővásárhelyi Kagylóhéj Gyermekjóléti Központ és Családsegítő Szolgálat szakmai vezetőjének leveléből.

A válaszlevél szerint „a jelzőrendszer működése a településen a jogszabályoknak megfelelőnek, jónak mondható”, s „a szolgálatnál dolgozó szakembereknek elvileg felkészülteknek kell lennie az ilyen és hasonló ügyek kezelésére”. Ugyanakkor elismeri, hogy „nincs olyan munkatárs, aki külön ki lenne képezve a gyermekprostitúció tárgykörben és nemzetközi irodalom sem áll rendelkezésünkre. De nem is érezzük a jelenlegi esetszám mellett ennek égető hiányát.”

A gyermekprostitúcióval kapcsolatos képzésről, tréningről nem tudnak, ilyen civil szervezetekről sincs tudomásuk, „de szükség esetén a világhálón el tudnánk érni őket”. Speciális programjuk sincs az áldozatta vált gyermekek számára. Javaslatokat a vezető ezzel kapcsolatban „nem kívánt megfogalmazni, hiszen ellátási területükön ez egyelőre nem szignifikáns probléma, így visszaszorítása irreleváns”.

Az elmúlt években 7 gyermek esetén jutott tudomásukra, hogy a gyermekprostitúció áldozatai, ebből ketten 14 év alattiak voltak. Két gyermek esetén merült fel a kényszerítés gyanúja, mindkét esetben feljelentést tettek a kényszerítők ellen. 4 gyermeket átmeneti nevelésbe vettek, de közülük hárman megszöktek és folytatták a prostitúciós életformát. Valamennyi gyermek családi hátterére jellemző volt a rossz anyagi helyzet, valamint a lakókörnyezetben a prostitúció jelenléte, egy gyermek szülője maga is prostituált volt. A szülők legmagasabb iskolai végzettsége a 8 általános. Minden esetben védelembe vételre vagy átmeneti nevelésbe vételre született javaslat.

Jelzést a rendőrségtől kapnak, ha tetten érik a gyermeket, néha a szülőktől vagy az iskolától. A rendőrség azonban csak fogva tartás vagy kényszerítés esetén lép közbe, de akkor is nehézkes a feltárás, mert a gyermek nem tesz vallomást a kényszerítő ellen.

Szakmai segítséget nem kapnak, illetve olyan konferencián, vagy tréningen, amely konkrétan ezzel kapcsolatos nem vettek részt, legfeljebb mellékesen megemlítődött, de életszerű, kivitelezhető tanácsokat nem kaptak. Speciális programmal nem rendelkeznek.

Tapasztalataik szerint a prostituálódás inkább alkalmi és önkéntes a gyermekek körében, amelynek oka a rossz anyagi körülmény és a lakókörnyezetben meglévő általános prostitúcióból élő családok és egyének összessége. A gyermekek nem tekintenek magukra áldozatként, inkább jól fizető életpályának tekintik a prostitúciót. Az utóbbi időben terjed a 14-16 éves fiúk prostituálódása.

2010-ben 5 ilyen esetük volt, de gyanújuk szerint a tényleges előfordulás ennek többszöröse. Az esetek nagy részében a gyermekprostitúció a gyermekotthonokból, „intézetből” szökött fiatalok körében fordul elő nagy számban. Oka a megélhetés biztosítása, a droghoz való hozzájutás, a lakhatás, s ezeken túlmenően az ezekre települt bűnszervezetek tevékenysége.

Ha gyermekkorúak, kiskorúak kapcsán prostitúcióra utaló jeleket tapasztalnak, minden esetben a szociális munka eszközrendszerével, a család, a környezet, iskola feltérképezésével kezdik a gondozást. Igyekeznek a fiatal bizalmát megnyerni, tudatosítani, hogy feladatuk a segítés. Minden ilyen esetben esetkonferenciát szerveznek, melyen a szakemberek az adott ügyben kicserélhetik tapasztalataikat. Ha bebizonyosodik, hogy a kiskorút prostituálták minden esetben a jegyzői gyámhatóság felé élnek jelzéssel, s ezen keresztül kérik a rendőrség segítségét. A Gyermekjóléti Központ nem tesz rendőrségi feljelentést, azt csak indítványozza a gyámhatóságnál.

Álláspontjuk szerint a szociális munka, a gyermekvédelem eszközrendszere kevés ennek a problémakörnek a kezeléséhez. Legfőbb gondot az információáramlás hiánya okozza, mivel nincs jól használható, közvetlen kapcsolatrendszer a szolgáltatók között, az információk esetlegesek, nincsenek visszacsatolások. A jelzőrendszer ezekben az esetekben nem működik, a „csukott szemek” taktikáját folytatja, mivel nem meri felvállalni a felelősséget.

A rendőrség szerepe a gyermekprostitúció kezelésében ambivalens. Egyrészt az állam elvárását kell közvetítenie a gyermek felé, s a hatalom eszközrendszerével, büntető szerepben kell fellépnie, másrészt tisztában van azzal, hogy a részt vevők, egyben elkövetők maguk is áldozatok, s így támogatni, segíteni kell őket. E kettős szerepe miatt, nem is igazán tesz sokat az ilyen ügyekben. Ha intézkedés történik, az általában elkövetőként csak a fiatalkorút érinti, a háttérben lévő bűnözői kört nem, s a fiatalkorúak szolgáltatásait igénybe vevőket pedig egyáltalán nem érinti. A rendőrség nem, vagy csak hiányos, kései információt ad a szociális szolgálatoknak, pedig ez lehetne az egyik legfontosabb szerepe.

Olyan konferencián, vagy tréningen, amely gyermekprostitúcióval kapcsolatos nem vettek részt, annak gondozásában a gyermekjóléti szolgáltatás általános szakmai eljárásait alkalmazzák. A jelenség visszaszorításában a prevenció fontosságát emelte ki, valamint a jelzőrendszer tagjai közötti együttműködés erősítését. Ehhez azonban szükség lenne a kompetenciahatárok tisztázására, az eljárásrendek formalizálására.

Az elmúlt években 3 gyermekprostitúciós esettel találkoztak, ebből két gyermek testvérpár volt, 15 és 17 évesek. Édesapjuk egyedül nevelte őket, mert román állampolgárságú édesanyjuk kicsi korukban elhagyta őket és azóta sincs hír hollétéről. Feltehetően az anya is prostitúcióból élt és az sem kizárt, hogy az apa futtatta, mivel ilyen irányú tevékenységére most is fennállt a gyanú. Az apa jó anyagi körülményeket biztosított a lányoknak, azonban annyira féltette a külvilágtól, hogy gyakorlatilag bezárva tartotta őket. A lányok szökni kezdtek, majd amikor bántalmazásra panaszkodtak, saját kérésükre kiemelték őket a családból. Az átmeneti nevelésbe vétel után, a baráti társaságuk hatására prostitualizálódtak. A jelzőrendszer csak későn lépett működésbe. A 3. esetben a gyermek az édesapa részéről szexuális abúzus áldozatává vált, majd a szülei válása és több öngyilkossági kísérlete után átmeneti nevelésbe került, ahol prostitualizálódott. Folyamatosan szökésben van, azonban hiába jelezték a rendőrség felé a szökés tényét és a valószínűsíthető tartózkodási helyeket, ezek az intézkedések nem vezettek eredményre. A gyermek elmondása szerint még külföldön is nyaralt, annak ellenére, hogy országos körözés volt ellene kiadva.

Tapasztalataik szerint a jelzőrendszer tagjai nehezen ismerik fel a gyermekprostitúció jeleit, így későn jeleznek. Emiatt különösen fontos a rendőrség szerepe, hogy ne menjenek el a gyermekek mellett intézkedés nélkül, nagyobb figyelmet fordítsanak a felkutatásukra, a jelzésekre. Ilyen jellegű konferencián, tréningen nem vettek részt, ezt a problémát felölelő prevenciós programjuk nincs. Szükségesnek tartanák a jelzőrendszeri tagok felvilágosítását ebben a témában.

Nem találkoztak még gyermekprostitúcióval. Tapasztalataik szerint látencia jellemzi e kérdést. A jelzőrendszer, amennyiben érzékeli a gyermekprostitúcióra utaló jeleket, sokáig nem jelez, mert annak bizonyítása szinte lehetetlen, így csak az egyértelműen bizonyítható esetekben jeleznek. A gyermekek akik bekerültek ebbe a körbe traumatizáltak, nehezen megközelíthetőek, környezetük folyamatos kontroll alatt tartja őket. Ilyen jellegű képzésen, konferencián nem vettek részt, nem ismernek ezzel foglakozó civil szervezeteket és nincs is olyan munkatársuk, aki e téma kapcsán speciális ismerettel rendelkezne.

Fiatal lányok esetében jellemző a prostitúció, a központ munkatársai ennek tényéről a szökésből visszatért gyermek meghallgatásáról készült jegyzőkönyvből értesülnek. Amennyiben tiltott kéjelgés gyanúja merül fel, a rendőrség hivatalos értesítőt küld a központnak. Az otthonba beutalás okaként nem a prostitúció áll, de több esetben tudomása van a munkatársaknak arról, hogy a bekerülése előtt ilyen jellegű tevékenységet folytatott a gyermek. A lányok átlagosan 14 évesen prostituálódnak, az otthonba kerülésüket megelőzően már a családjuktól is megszöktek, iskolába nem járnak, gyakori a családon belüli bántalmazás, alkoholizmus, gyógyszerfogyasztás. Rossz társaságba keverednek, amely elősegítik őket abban, hogy prostituálódjanak. A 16-17 évesen beutalt lányok az otthonba beutalást követően szinte rendszeresen szökésben vannak. A lányok elmondása szerint a „futtató” ellátásukat fedezi, ruhával, dohányáruval egyéb, a lányoknak „luxus” cikkel kedveskedik; a lányoknak fontos hogy ők is ugyanolyan márkás ruhát viseljenek, mint kortársaik, megvehessék azt, amit egy normál körülmények között nevelkedő gyermeknek a családja biztosít. Több személyes beszélgetés alkalmával kiderül, hogy a lányok többségénél megjelenik a gyermekkori szexuális zaklatás, molesztálás, pedofil személy a családban.

A szökéseket (engedély nélküli távozás) jelzik a rendőrségnek, akik elrendelik a gyermek körözését, és amennyiben sikerül felkutatni a tartózkodási helyét, beszállítják a gondozási helyére. Időközben a gondozó felkeresi az általa ismert címen a gyermeket, és megkísérli a gondozási helyére szállítani; amennyiben új tartózkodási helyről szerez tudomást, arról a rendőrséget értesíti. A szökésből visszatért gyermeket meghallgatják, jegyzőkönyvet készítenek a beszélgetésről, és tájékozódnak arról, hogy engedély nélküli távolléte alatt mi történt vele.

A jelzőrendszer működése nem minden esetben összehangolt, sajnos több esetben történt mulasztás. Több esetben előfordult, hogy egészségügyi intézményben (toxikológia, pszichiátria, szülészet) ellátták a szökésben lévő gyermeket, a gyámot sem értesítették, és zárójelentéssel kiengedték a 18 éven aluli gyermeket. A pártfogó felügyelet részéről is történt jelzés elmulasztása – egy esetben a szökésben lévő fiatal havi rendszerességgel megjelent pártfogójánál, akitől jelzést nem kaptak, továbbá a gyermek új tartózkodási helyéről sem tájékoztatta a központot.

A gyermekotthon nem zárt intézmény, az otthon munkatársai csak korlátozhatják a gyermek kimenőjének idejét, azonban akik a szabályokat figyelmen kívül hagyják, engedély nélkül hagyják el a csoportot. Kimenőre csak a családtagok, valamint azok a személyek kérhetik ki a gyermeket, akik időszakos kapcsolattartást kérelmeznek a gyámhivatalon keresztül. Az otthonban élő lányoknál nagyobb számmal fordul elő a prostitúció, mint a családban nevelkedő hasonló korú lányoknál. A családba való hazagondozás esélytelen, ugyanis ezt sem a szülő, sem a gyermek nem akarja, mivel a családi háttér nem megfelelő. Az utóbbi években tapasztalható, hogy a nagy vagyonnal nagykorúvá váló fiatal lányokat szerelemmel kecsegtetik erre specializálódott csoportok, családok; ezt a központ munkatársa a rendőrség felé jelezte. A központ munkatársai kifogásolják, hogy a jogszabályi környezet nem biztosít számukra hatékony védelmi eszközöket.

Az elmúlt években nem fordult elő olyan gyermekprostitúcióval kapcsolatos eset, amely bebizonyosodott volna. Sok gyermek gyakran megszökik mind a gyermek-, mind a lakásotthonokból. Arra vonatkozóan, hogy mi történik a gyermekkel a szökés ideje alatt, a központ munkatársai csak részinformációkkal rendelkeznek.

A prostitúció okán beutalt gyermek felépülését pszichológus szakemberrel segítenék.

Prostitúcióval kapcsolatos eset nem merült fel az elmúlt időszakban, a gyanúra szökésből visszatért gyermekkel való beszélgetések alapján következtethettek az otthon munkatársai. Probléma esetén jeleznek a gyermek lakóhelye szerint illetékes gyámhivatalnak, gyermekjóléti szolgálatnak, a területi gyermekvédelmi központ munkatársának, valamint kérik az intézmény pszichológusának segítségét, továbbá amennyiben szükséges, a szakrendelések munkatársainak segítségét is igénybe veszik.

Az intézményben több esetben is felmerült a gyermekprostitúció gyanúja az elmúlt években, azonban kevés esetben nyert bizonyítást a gyanú; a gyermekek kevés esetben beszéltek maguktól a történtekről.

A gyermekek elmondása szerint társuk kényszeríti őket a kéjelgésre; kapcsolatuk eleinte normális, idővel pedig kényszerhelyzetben találják magukat, és nem mernek kiszállni, mert félnek a fizikai bántalmazástól. A terhesség, illetve a gyermek születésével nyílik lehetőségük segítség kérésére. Az intézetbe fogadott várandós illetve kisgyermekes anyák felkutatása érdekében az őket kihasználó férfiak mindent megtesznek, például az otthon felgyújtásával fenyegetőznek, a munkatársakat félelemben tartják. Ilyen esetben a központ a rendőri segítséget próbálja igénybe venni, a körzeti megbízott a jelzést követően gyakrabban jár arra, szemmel tartja az otthont. Egy problémás esetben a veszélyben lévő lányt a Baptista Szeretetszolgálat egyik otthonába menekítették társa elől.

A nem anyaotthoni rendszerben három esetben indult eljárás prostitúció gyanúja miatt. Mindhárom esetben 14-18 év közötti lányok voltak az érintettek; kettőnek az anyja is prostituált volt, nevelőapjuk pedig kényszerítette őket a prostitúcióra. A lányok a 18. életév eléréséig otthonban kerültek elhelyezésre.

A központ munkatársainak véleménye szerint kevés eszköz áll a rendelkezésükre, hogy a hasonló helyzeteket megfelelően kezeljék. Különösen fontos lenne a gyermek részére bizalmi viszony kialakítása, ez azonban gyakorlatilag lehetetlen, hiszen a gyermek rengeteg emberrel (gyám, nevelő, pszichológus) találkozik, mire a gondozási helyére kerül.

A családba való hazagondozás esélytelen, hiszen a gyermekek családjában elfogadott a nők prostitúciós tevékenysége; az egész család részére szükséges lenne a terápiás kezelés nyújtása. Fontos megemlíteni, hogy a gyermekeket áldozatként kezeljék és segítsék őket, ne pedig elkövetőként vonják őket felelősségre.

Több alkalommal találkoztak a prostitúció jelenségével, „azonban gyakrabban csak alapos gyanú merült fel” arra vonatkozóan, hogy a kiskorú, 14 év feletti lányok szexuális szolgáltatást nyújtanak.

A rendőrség jelzéssel él az engedély nélkül távollévő gyermek tartózkodási helyére vonatkozóan. Az utóbbi időben fordult elő, hogy a 16 éves gyermek elmondása alapján – miszerint személyi szabadságában korlátozták és prostitúcióra kényszerítették – feljelentést tettek. A nyomozóhatóság azonban megszüntette az eljárást arra hivatkozással, hogy a kiskorú ismeretlen helyen tartózkodott, így nem lehetett meghallgatni, ennek következtében nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetésének a ténye.

A gyermekek védelmét szolgáló egyedüli hatékony eszközként a gondozási helyhez való kötődés kialakítását és megerősítését tartják az otthon munkatársai.

Csekély mértékben, azonban megjelenik az otthonban a prostitúció. Egy 16 év feletti gyermek esetében a beutalás indokaként is szerepelt a prostitúciós tevékenység. A rendőrség ilyen esetekben tájékoztatja a gyermekvédelmet, továbbá gyanú esetén a családsegítő szolgálattal is felveszik a kapcsolatot az otthon munkatársai.

Megesett, hogy a gyermek eltávozása alatt prostituálódott, illetve volt, aki kifejezetten azért szökött el, hogy ilyen tevékenységet folytasson. Engedély nélküli távolmaradás esetén a rendőrség szállítja vissza a gyermeket gondozási helyére, illetve a legközelebbi otthonba, ahová a munkatársak érte mennek. A szökés egy-két napig, vagy akár hetekig is eltarthat. Jegyzőkönyvben rögzítik a szökésről visszatért gyermeknek a történtekre vonatkozó meghallgatását; a rendőrség szintén meghallgatja a gyermeket, illetve a szakellátás ellátórendszerében fejlesztő pedagógus és pszichológus munkatárs is elbeszélget vele.

A családba való visszagondozás esélye nagyon alacsony, hiszen a prostitúció hatására megromlanak a családi kapcsolatok.

Az igazgatóság befogadó otthonában a gyermekek ideiglenes hatályú ellátásban részesülnek. A beutalás indokaként – az elmúlt három évben – konkrétan három esetben jelölték meg a prostitúciót. A prostituálódásra való utalás vagy gyanú azonban többször is megjelenik a beutaló határozatokban.

Amennyiben a munkatársak tudomására jut a gyermek szexuális kizsákmányolása, a Gyermekvédelmi Szakértői Bizottság speciális ellátás iránti szükséglet megállapítására irányuló vizsgálatot folytat. Bizonyos esetekben – devianciák halmozódása esetén – az ügyet felterjesztik az Országos Gyermekvédelmi Szakértői Bizottsághoz, hogy a gyermek a Minisztérium által fenntartott speciális gyermekotthonban juthasson hozzá a kiemelt gyermekvédelmi szolgáltatáshoz.

Átmeneti gondozás keretében az intézmény fogad olyan gyermekeket is, akik vidékről, családjuktól, vagy a gyermekvédelmi intézményből távoztak el engedély nélkül. Ezeket a gyermekeket rendszerint a rendőrség szállítja az otthonba. A hatósági jelentésben prostitúciós tevékenységre utaló bejegyzés általában szerepel, ami szabálysértési eljárást von maga után. Az intézmény munkatársa a rendőrség jelentését mellékelve értesíti a gyámot, illetve a gyermek gondozási helyét. Évente kb. 30 ilyen esetet regisztráltak.

A tapasztalatok szerint 13-17 év közötti lányok válnak a prostitúció áldozatává. A fiúk esetében nem jellemző, azonban látens módon jelen van náluk is.

A hatékonyabb együttműködés érdekében munkacsoportot szerveztek, ahova a rendőrség, a gyermekvédelmi alap- és szakellátás, valamint a témában érintett civil szervezetek képviselőit hívták meg. A BRFK Gyermek és Ifjúságvédelmi Osztályával, valamint más fővárosi gyermekotthonok közreműködésével, havi rendszerességgel közös járőrözést szerveztek, amelynek a célja az volt, hogy közösen kutassák fel azokat a gyermekeket, akiknél fenn áll annak a veszélye, hogy bűncselekmény áldozataivá válhatnak. Kiemelten fontos, hogy a rendőrség az eltűnt gyermekekkel kapcsolatos eljárási cselekményeit egyeztesse a gyermekvédelem képviselőivel.

Rossz személyiségállapotú, hosszú ideje csavargó életmódot folytató kamaszlányok szakellátását biztosítja az otthon. A gyermekprostitúció, illetve annak gyanúja sok esetben felmerül az alap- és a szakellátás szakembereiben, így közvetve a bekerülés indokai között a prostitúció is megtalálható, azonban az írásos anyagokban többnyire nem jelenik meg.

Az otthonban lakó lányok iskolai előmenetele kudarcos, az önértékelésük alacsony, így az őket célzatosan kizsákmányoló bűnszervezeteknek könnyű dolguk van, hiszen a behálózás első szakaszában a lányok minden ígéretet elhisznek az érzelmi elfogadást, anyagi biztonságot és fizikai védelmet ígérőknek. A második szakaszban már éreztetik a futtatók, hogy a lányok hálával tartoznak nekik, és az eddig beváltott ígéreteket bizonytalanná teszik. Megjelenik a kábítószer is, először, mint szórakozás, később azonban a lányok a szerrel kompenzálják belső feszültségüket, a szexuális kizsákmányolók a lányokat a végső elkeseredésbe kergetik.

A szakellátásba kerülés alapvető indoka a csavargás, iskolakerülés és szerhasználat, és másodlagos – általában ki nem mondott okok – az ezekhez kapcsolódó bűncselekmények, valamint a prostituálódás ténye. A gyermekek szégyellik a kiszolgáltatott helyzetüket, ezért nem mernek beszélni a velük történtekről.

Tekintettel arra, hogy az intézmény nyitott, kizárólag közvetett és közvetlen pedagógiai eszközökkel tudnak dolgozni, így nagy hangsúlyt fektetnek a biztonságérzet és bizalmas emberi kapcsolatok kialakítására annak érdekében, hogy a gyermek az intézmény falai között maradjon. A pedagógiai program kiterjed az élet valamennyi területére – személyes higiénia, megfelelő kommunikáció, szabadidős tevékenységek, tanulás-technikai felkészítés stb. Az otthonok valamennyi munkatársa minden anyagi és emberi erőforrását felhasználva azért dolgozik, hogy a gyermekeknek alternatívát mutasson fel egy másfajta életmód lehetőségét illetően.

Egy pszichiáter és két pszichológus, valamint pedagógusok segítik a gyermeket a trauma feldolgozásában.

Ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti illetve tartós nevelésbe vett 14-17 éves, különleges szükségletű valamint speciális ellátást igénylő gyermekek otthont nyújtó ellátását és gyámságát biztosítja az otthon gyermekvédelmi szakellátás keretében. Szükség esetén a gyermekotthonban nagykorúvá vált fiatal felnőttek utógondozását is ellátják, 24 éves korig.

A befogadásra kerülő gyermekek esetében nem bizonyítható egyértelműen a prostitúció. Hosszú idő elteltével – személyes beszélgetések, kapcsolatrendszer feltérképezése, bizalom kialakítása – szerezhetnek csak tudomást az otthon munkatársai a velük történtekről. A kizsákmányolás tényéről a legtöbb esetben akkor értesülnek, amikor a gyermeket a szökése alatt rendőr igazoltatja, és szabálysértési eljárás indul ellene.

A gyermekek az otthonba való bekerülést megelőzően kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, így nem azért prostituálódnak, mert szakellátásba kerülnek. A megszerzett információk sokszor nem elegendőek a rendőrség számára az eljárás megindításához, illetve a fiatal lányok nem mernek a futtató ellen vallani; több esetben szembesültek azzal, hogy a rendőrség ismeri a futtatót, a látókörében van.

Tapasztalataik szerint a megyében jelen van a gyermekprostitúció, ugyanakkor a jelenség nem számottevő nagyságrendű. Az elmúlt évek során bűncselekmény miatt nyomozás elrendelésére nem került sor, tiltott kéjelgés szabálysértése miatt is csak a Miskolci Rendőrkapitányság indított eljárást. Pontos statisztikai adatok ezzel kapcsolatban nem állnak rendelkezésükre, megkeresésemre a 2010-es és a 2011-es év eddig eltelt időszakában indult eljárásokkal kapcsolatban tudtak tájékoztatást adni, mely szerint 2-2 fiatalkorúval szemben indult – őrizetbe vételük mellett – szabálysértési eljárás. Az idei év során egy gyermekkorú személlyel szemben is intézkedtek és gyermekvédelmi intézetbe szállították. A prostitúción ért kiskorúak általában intézetből szökött fiatalok, akik a szökésük időtartama alatt követik el cselekményüket.

Az, hogy illetékességi területükön a gyermekprostitúció nem öltött nagyobb méreteket, a fertőzött városrészekre szervezett folyamatos, rendszeres rendőri ellenőrző akcióknak – ún. ifjúságvédelmi őrjáratoknak, az egyenruhás rendőri jelenlétnek köszönhető. A jelenség feltűnése esetén – amennyiben a gyermek a 14. életévét betöltötte – minden esetben tiltott kéjelgés miatt szabálysértési eljárást kezdeményeznek vele szemben. A szabálysértési törvény 2010. augusztus 19-én hatályba lépett módosítása óta a fiatalt őrizetbe is veszik, meghallgatásához azonban értesíteniük kell a törvényes képviselőjét. Emellett értesítik az illetékes gyámhivatalt és gyermekjóléti szolgálatot is, akik a fiatal családi körülményeinek vizsgálata után döntenek a védelembe vételéről.

Vizsgálniuk kell azt is, hogy a szülőnek tudomása volt-e a fiatalkorú cselekményéről. A tényállási elemek megvalósulása esetén a kiskorú nevelésére gondozására felügyeletére köteles személlyel (szülővel) szemben kiskorú veszélyeztetése miatt büntetőeljárást folytatnak le. Fel kell deríteniük azt is, hogy a fiatalkorú önként, saját elhatározása alapján követte-e el a cselekményt, vagy más személy rábíró magatartása következtében, illetve, hogy a cselekmény elkövetéséhez bárki nyújtott-e segítséget a gyermek részére. A futtatói kör feltérképezése és eljárás alá vonása is fontos feladat.

A gyermekprostitúció jelenségével kapcsolatban a rendőrségnek elsősorban bűnmegelőzési feladatai vannak, a cselekmény észlelésekor pedig a büntető vagy szabálysértési eljárás megindítása. A bűnmegelőzés keretében az általános és középiskolák tanulói, valamint az intézeti neveltek részére folyamatos felvilágosító programokat, előadásokat tartanak, amely során a gyermekek megismerhetik a prostitúció, a prostitúcióra kényszerítés veszélyeit. Olyan jellegű konferencia, tréning, képzés, amelynek témája a gyermekprostitúció lett volna. Az elmúlt években nem került megrendezésre.

Illetékességi területükön nem túl nagy számban, de előfordul fiatalkorúakkal kapcsolatos prostitúciós tevékenység, erre vonatkozóan azonban statisztikai adattal nem rendelkeznek. Gyermekkorúakkal kapcsolatban éves szinten egy-két eset fordul elő.

Kiemelt figyelmet fordítanak a prostitúció, különös tekintettel a gyermekprostitúció felszámolására, ennek érdekében elsődleges céljuk a felvilágosítás, bűnmegelőzés, a bűncselekmények megakadályozása, valamint a jelzésadási kötelezettség az illetékes gyermekvédelmi hatóságok felé.

Belső iránymutatás, formanyomtatvány, utasítás a rendszeresített „Adatlap a gyermekjóléti szolgálat vezetőjének” nyomtatványon kívül nem áll a rendelkezésükre. Ezen a nyomtatványon az intézkedő rendőr – a Gyvt. 5. § n) és a 17. § (2) a) pontjában meghatározottak szerint – értesíti a gyermekjóléti szolgálat vezetőjét, ha intézkedése során a kiskorú veszélyeztetettségét állapította meg.

Az ilyen eljárások annyiban különböznek a felnőtt prostituáltakkal kapcsolatos intézkedésektől, hogy a sértetti kihallgatás során a szülő, gondozó vagy a gyámhivatali képviselő jelen lehet. A lehetőségekhez mérten megfelelő empátiával rendelkező rendőr végzi a kihallgatást, a sértett kíméletével. 2011-ben egy alkalommal, egy főnek volt lehetősége a MONA által szervezett „Prostitúció és Emberkereskedelem visszaszorítása és az áldozatok segítése” (PDF) című konferencián részt venni.

Illetékességi területükön gyermekprostitúcióval kapcsolatos bűncselekmény miatt az elmúlt 10 évben 4 nyomozást folytattak. 2000-ben egy-egy eljárás indult kitartottság miatt egy 17 éves fiú ellen Győrben és egy 17 éves lány ellen Mosonmagyaróváron. 2005-ben pedig a győri rendőrkapitányság indított büntetőeljárást kerítés miatt egy 13 és egy 14 éves lány ellen.

Amennyiben gyermekkorú, vagy 18 év alatti prostitúciós tevékenységet végző személyt vonnak intézkedés alá, a személyazonossága ellenőrzéséig az eljárás nem különbözik a felnőtt korúakkal kapcsolatos intézkedésektől. A személyazonosság ellenőrzését és az életkor megállapítását követően – attól függően, hogy adott személy szabálysértést, vagy bűncselekményt követett-e el, illetve a körözési rendszerben szerepel-e – a szabálysértési törvény, illetve a büntetőeljárásról szóló törvény fiatalkorúakkal, illetve gyermekkorúakkal kapcsolatos rendelkezései szerint járnak el. Fiatalkorú az a személy, aki 18., gyermekkorú pedig az a személy, aki 14. életévét még nem töltötte be.

Ha a rendőri intézkedés alá vont személy magatartásával sem szabálysértést, sem bűncselekményt nem valósít meg – amennyiben életkora miatt indokolt – további intézkedések megtétele érdekében felveszik az együttműködő szervekkel a kapcsolatot.

Amennyiben gyermekkorú az elkövető és az a tudomásukra jut, a büntethetőséget kizáró ok miatt nem kerül sor a gyanúsított kihallgatására. Ha a gyermekkorú intézeti nevelt, az érintett intézményt értesítjük. Környezettanulmány készítésére a társszerveket kérik fel. Az eljárás befejezéséről a gyámhivatalt tájékoztatják. Szorosan együttműködnek a szociális, egészségügyi és gyermekvédelmi szakterületen tevékenykedő állami és civil szervezetekkel.

A megyében rendszeresen központilag összehangolt akciók kerülnek végrehajtásra, melyeknek célja a prostitúciós tevékenységi kör felszámolása, az érintett személyek és módszerek feltérképezése. Az akciók során nyert adatok hozzájárulnak a tevékenység megszüntetésére irányuló büntetőjogi és társadalmi módszerek összehangolására, új lehetőségek kidolgozására. Kiemelt fontosságot tulajdonítanak a preventív feladatoknak, ezért az általános-közép és felsőfokú oktatási intézményekben rendszeresen felvilágosító munkát folytatnak. Gyermekprostitúcióval kapcsolatos konferencián, tréningen az elmúlt időszakban nem vettek részt.

Illetékességi területükön 2007 és 2010 között 12 fiatalkorúval szemben indítottak eljárást prostitúció gyanúja miatt. Emellett az elmúlt 10 évben hét esetben indítottak büntetőeljárást kerítés miatt, amelynek sértettje a 18. életévét nem töltötte be, hat esetben vádemelési javaslattal is éltek.

2006-ban „Biztos, hogy ezt akarod?!” címmel programsorozatot indítottak, amelynek keretében iskolákban, lakásotthonokban, nevelőotthonokban prostitúcióval foglakozó előadásokat tartottak. Filmvetítéssel, majd azt követő beszélgetéssel hívták fel a figyelmet a veszélyforrásokra.

2008-ban „Gyermek- és ifjúságvédelmi műhelysorozatot” (PDF) indítottak azzal a céllal, hogy a gyermekvédelmi szakemberek szemléletmódja megváltozzon és főleg a megelőzés lehetőségeire helyezzék a hangsúlyt. A 30 órás képzés egyik eleme a gyermekprostitúció elleni fellépés volt, amelyen 3 év alatt több mint 100 gyermekvédelmi szakember vett részt.

Amennyiben 18 év alatti személlyel szemben indítanak eljárást, úgy annak során – a BTK. alapján – különbséget tesznek a gyermekkorú (14 év alatti), és a fiatalkorú (14-18 év közötti) személyek között, hiszen más jogintézmények és eljárásjogi követelmények vonatkoznak a gyermekkorú elkövetőkre és a fiatalkorúakra és más speciális szabályok alapján kell a rendőrségnek eljárnia ezekben az esetekben. Minden esetben sor kerül azonban a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak (gyámhatóság, családsegítő) értesítésére. A fiatalok kihallgatását ilyen esetben kellő empátiával rendelkező, a kihallgatottal azonos nemű rendőr végzi. Ha indokolt, az eljárásba pszichológust vonnak be.

A rendőrségnek a gyermekprostitúció felszámolása érdekében elsősorban megelőző feladatai vannak. Ilyen témájú konferencián, tréningen nem vettek részt.

Illetékességi területükön az elmúlt 10 évben 4 esetben indult gyermekprostitúcióval kapcsolatos bűncselekmény miatt büntetőeljárás. Két esetben kitartottság (2004, 2006), két esetben pedig kerítés (2003, 2008) miatt. A sértettek életkora két esetben 15 év, egy esetben 16, egy esetben pedig 17 év volt, közülük 1 fő élt nevelőintézetben. 14 év alatti gyermek ezen időszakban nem került a hatóság látókörébe.

A rendőrkapitányságok folyamatosan felmérik, aktualizálják, ellenőrzik a prostitúció megjelenési helyeiként számon tartott útszakaszokat, szórakozó helyeket. Az információ áramlás elősegítése érdekében kapcsolatot tartanak a polgárőr szervezetekkel is. A bűnmegelőzési tevékenység keretében együttműködnek a családsegítő szolgálatokkal, oktatási és gyermekvédelmi intézményekkel, a gyermek-és családvédelemmel foglakozó alapítványokkal.

A fővárosban a fiatal-és gyermekkorúak ügyét kiemelten kezelik, ezért – hazánkban egyedülálló módon – külön egység, a BRFK Bűnügyi Főosztály Gyermek és Ifjúságvédelmi Osztálya vizsgálja a fiatalkorúak által, illetve sérelmükre elkövetett ügyeket.

A gyermekprostitúció Budapesten is jelen van. Elsősorban a szűkös anyagi körülményeik miatt az utcákra, közterületre szoruló, magukat ellátni kényszerülő fiatalok végeznek ilyen tevékenységet. Sok esetben a már prostituáltként „dolgozó” gyermekek csábítják prostitúcióra a társaikat a könnyűnek tűnő pénzkereseti lehetőség reményében. Más esetekben a gyermekotthonban elhelyezett, és onnan rendszerint hosszabb időre megszökő kiskorúak tekintik a prostitúciót egyfajta megélhetési lehetőségnek.

Pontos statisztikai adatok a gyermekprostitúcióra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre.

A Gyermek-és Ifjúságvédelmi Osztályon dolgozók közül kijelölt személyek rendszeresen kapcsolatot tartanak a Budapesten található 56 gyermekotthonnal, havonta két alkalommal végeznek ‚járőrözési” és „kutatási” feladatokat a különböző gyermekotthonok nevelőivel. Ilyenkor a huzamosabb ideje, vagy rendszeresen szökésben lévő fiatalokat – köztük prostituáltakat – kutatnak fel. Továbbá visszatérő jelleggel ellenőrzik azokat a nyilvános helyeket, ahol információik szerint ilyen jellegű tevékenységet folytathatnak kiskorú eltűnt személyek. A BRFK Bűnmegelőzési Osztály a budapesti leánynevelő gyermekotthonban rendszeres bűnmegelőzési oktatást tart, melynek keretében felhívják a figyelmet a prostitúció veszélyeire is.

A főváros illetékességi területén a kiemelt ifjúságvédelmi ügyekben állandó bűnügyi készenlét működik, ezáltal gyorsabb és hatékonyabb reagálást teremtve. A napi jelenlét az utcán, szórakozóhelyeken, csoportképző helyeken nemcsak a gyors reagálást és a prevenciót segíti elő, hanem a korosztályról való minél szélesebb információ és adatgyűjtést is. A gyermek- és ifjúságvédelmi ügyek megelőzése, felderítése érdekében ma már számítani lehet az ifjúságvédelmi nyomozók rendőri ellenőrzésére a fiatalok által közkedvelt szórakozóhelyeken, azok környezetében, illetve a különböző csoportképző helyeken.

A Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztályról 4 fő vett részt különböző konferenciákon a gyermekprostitúcióval kapcsolatban, emellett rendszeresen részt vesznek a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos hazai és külföldi konferenciákon is. Az így megszerzett tapasztalatokat beépítik munkájukba.

Évek óta jó kapcsolatokat ápolnak nőjogi szervezetekkel – NANE, MONA – amelyekkel együttműködve igyekeznek az állományt a legújabb ismeretekkel ellátni.

A Hivatal tájékoztatása szerint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében nagyságrendileg nem számottevő, azonban jelen van a gyermekprostitúció. Az elmúlt 3 évben 5-6 főt – mint veszélyeztetett gyermeket, erkölcstelen élet és tiltott kéjelgés miatt – utaltak ideiglenes hatállyal a gyermekvédelmi szakellátás rendszerébe; valamennyien 16-17 éves lányok. 2011. évben két 16 éves lányt utaltak befogadó otthonba, az ideiglenes hatályú elhelyezést megszüntetve azonban visszakerültek családjaikhoz, a „beszervező” személy ellen pedig büntető eljárás indult. A Hivatal álláspontja az, hogy a gyermekvédelmi gondoskodásban – gyermekotthonban – élő lányok, szökésük alatt prostituálódnak, és a gyermekvédelmi rendszer szakemberei a rendelkezésükre álló eszközökkel és módszerekkel csak nehezen, illetve alig tudják eltéríteni a veszélyeztetett gyermekeket rossz életformájuktól, a prostituálódás szándékától.

A gyermekprostitúció esetében a jelzőrendszer működése kifogásolható, megesik, hogy a jelzések elakadnak, vagy senki (hatóság, intézmény, szomszéd, rokon) nem jelez a törvényes jelzési kötelezettsége ellenére. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a 2010. évi jelentés elkészítéséhez folytatott adatgyűjtés eredményeként megállapítható, hogy gyermekprostitúció tárgyában jelzés a gyermekjóléti szolgálatok felé nem történt.

A Hivatal fokozott figyelmet fordít a gyermekprostitúció jelenségének visszaszorítására, ennek keretében bűnmegelőzési tevékenysége során rendszeresen figyelmezteti a jelzőrendszer tagjait szerepük szükségességére. Álláspontjuk szerint a megelőzés leghatékonyabb eszköze a fokozottabb rendőri jelenlét a közterületeken, ifjúsági-hálózat kiépítése, a rendőrség és a gyermekvédelmi intézmények közötti együttműködés élénkítése.

A Hivatal az elmúlt években nem vizsgált gyermekprostitúciós eseteket, így intézkedéseket sem tett. A Hivatal részletesen tájékoztatott továbbá a gyermek esetében felmerülő prostitúció gyanúja esetén való eljárás jogszabályi hátteréről.

Az elmúlt években nyolc 16-17 éves, valamint egy 11 éves lány (összesen 9 lány gyermek) esetében merült fel a gyermekprostitúció gyanúja, valamennyien nehéz családi körülmények (egyszülős család, büntetett előéletű szülők, hátrányos szociális helyzet, szülői elhanyagolás, alulszocializáltság) között éltek.

A kilenc esetből négyben nem igazolódott be a gyermekprostitúció gyanúja, így intézkedés nem történt ezekben az ügyekben. Azokban az esetekben, ahol bizonyítható volt a gyermekprostitúciós tevékenység, a Hivatal átmeneti a nevelésbe vételt, a nevelési felügyelet és a zárt intézeti nevelés elrendelését, a gondozási hely megváltoztatását kezdeményezte, továbbá két esetben büntetőfeljelentést is tettek az illetékes rendőr-kapitányságon.

A jelzőrendszer működését illetően nem fogalmaznak meg hiányosságokat azok a gyámhatóságok, amelyeknek az illetékességében nem merül fel a gyermekprostitúció gyanúja. Ahol azonban a prostitúció jelen van, a jelzőrendszer tagjai arról panaszkodnak, hogy a jelzés vagy nem érkezett meg, vagy csak szóban tették meg tartva a rágalmazás vádjától. Hasonlóan oszlik meg a gyámhatóságok véleménye a rendőrség tevékenységét illetően – a gyermekprostitúcióban nem érintett gyámhatóságok általánosan szemlélik a rendőrség szerepét, elsősorban a prevenció, másodsorban a tényleges tettenérés terén; a konkrét ügyekkel szembesülő hatóságok azt tapasztalják, hogy csak megalapozott (bizonyított) gyanú esetén jár el a rendőrség, továbbá indokolatlanul hosszú idő telik el a feljelentés és a nyomozati szakasz lezárása között.

Baranya megye 12 városi gyámhivatala által szolgáltatott adatok szerint, a hivatalok 1997. november 1-jei felállása óta 15 esetben intézkedtek, amikor a gyermek családból történő kiemelését gyermekprostitúció indokolta, illetve már gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermek prostituálódott, vagy folytatta a korábbi életvitelét. A hivatalok munkatársai véleménye szerint a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek esetében nagyobb a prostitúció előfordulásának, illetve a gyanú kialakulásának az esélye.

Az elmúlt években 8 esetben észlelték a gyermek- illetve lakásotthonok munkatársai az ott élő gyermekek között a prostitúció gyanúját. Az érintettek 1 fiú kivételével lányok voltak, 15-18 évesek. Három esetben nem volt rendszeresnek tekinthető a prostitúciós tevékenység, alkalmi esetekről volt szó, és az esetek többségében cigarettáért, ajándékért, illetve ezekre tett ígéretek miatt létesítettek szexuális kapcsolatot a gyermekek. Valamennyi gyermek gyenge intellektusú, pszichés problémákkal küzdő, általános iskolai, illetve speciális iskolai oktatásban vettek részt. Négy esetben a családi minták erős befolyásoló tényezőként hatottak – a vérszerinti családban is előfordult a prostitúció, a gyermekek ezt az életmódot mintaként követték, és hosszú távú egzisztenciájukat is ilyen módon szerették volna biztosítani. Egy lány esetében pedig az alapvető drogprobléma velejárója a prostitúció.

A gyermekprostitúció gyanújának beigazolódását követően egy-egy esetben a gyermekvédelmi munkatársak a következő intézkedéseket tették: gondozási hely (másik nevelőszülői család, gyermekotthon, távoli elhelyezés, veszélyeztető környezetből való kiemelés) megváltoztatására vonatkozó javaslattétel, kimenő megvonása, kapcsolattartás szünetelése, felügyelt kapcsolattartás, zárt intézeti elhelyezés.

A Hivatal tájékoztatása szerint a már prostitualizálódott gyermek esetében az alapellátás teljesíti jelzési kötelezettségét, a rendőrség pedig a körözés alapján történő előállítás, vagy a gyermek visszaszállítása alkalmával jelez. Volt rá példa, hogy egészségügyi intézménytől érkezett be jelzés.

A hivatal álláspontja szerint az intézkedő rendőrök elkövetőként, és nem áldozatként tekintenek a gyermekekre, a felettes szervek azonban együttműködők, a prevenciós programokban és a felvilágosításban egyaránt.

Baranya megye gyámhivatalainak gyakorlatában a gyermekprostitúció egy-két eset kivételével nincs nevesítve, a gyanú felmerülése esetén pedig a veszélyeztetettség tág fogalmába vonják bele.

A Hivatal Igazságügyi Szolgálata Fiatalkorú Elkövetők Pártfogó Felügyelői Osztályánál az elmúlt években bizonyítottan 4 esetben találkoztak gyermekprostitúcióval. A prostituáltak 17-18 éves lányok voltak, amikor a pártfogói felügyeletüket ellátták; ketten az általános iskolát sem fejezték be, ketten szakiskolába jártak; hárman egyszülős családban éltek, egy esetben mindkét szülővel együtt élt a pártfogolt.

Egy esetben a gyámhatóság átmeneti nevelésbe vette a gyermeket, aki azonban többször megszökött az intézetből, édesanyjával és testvérével rossz szociális körülmények között élt tovább, folytatta a prostitúciót. Az egyik lányt ideiglenes hatállyal helyezték el a családból, az intézkedés azonban csak időlegesen oldotta meg a problémát. Egy másik lány kettős gondozás alatt állt – a pártfogó felügyelet mellett a helyi település jegyzője intézkedett a védelembe vételről magatartási szabályt előírva a szülő és a gondozott részére. A pártfogó felügyelő több alkalommal elkísérte a gyermeket az iskolába, elősegítve ezzel a gyermek tankötelezettségének teljesítését, illetve rendszeresen tartotta a kapcsolatot az iskolával. A jelzőrendszeri tagok több alkalommal tartottak esetmegbeszélést az ügyben, a probléma kezelésében a körzeti védőnő, a gyermekorvos, és a körzeti megbízott is aktívan bekapcsolódtak.

Kistelek város gyámhivatalának gyakorlatában fordult elő, hogy a gyermek a családból való kiemelést követően, az ideiglenes hatályú elhelyezés ideje alatt ismerkedett meg egy olyan társasággal, amelynek hatására többször megszökött gondozási helyéről (TEGYESZ befogadó otthon), engedély nélkül ismeretlen helyre távozott. Ezen időszak alatt a rendőrség többször előállította, majd az illetékes ügyészség, prostitúció vádjával a felelősségre vonását kezdeményezte a Szegedi Városi Bíróság előtt.

A Hivatal álláspontja szerint a jelenlegi nyitott típusú gyermekvédelmi intézményrendszer nem nyújt hatékony védelmet a gyermekeknek. A működő rendszernek éppen a nyitott jellegéből fakadó hibáit használják ki azok, akik prostitúcióra bírják a lánygyermekeket, továbbá ilyen körülmények között nagyobb eséllyel válnak ember- és szervkereskedők áldozataivá.

A jelző rendszer tagjait (rendőrség, gyámhivatal, gyermekjóléti szolgálat) szoros együttműködés jellemzi, azonban a rendelkezésükre álló eszközrendszer (ideiglenes hatályú elhelyezés, átmeneti nevelésbe vétel) nem nyújt hatékony védelmet a „jobb élet reményével” kecsegtető futtatókkal szemben.

A megyei rendőrségi szervek érdemi együttműködést folytatnak a gyermekvédelmi, a szociális, az egészségügyi, az oktatási és igazságügyi intézményekkel. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság a sértetté, áldozattá válás elkerülése érdekében a gyermekprostitúció témakört a saját fejlesztésű (Tini-kék) oktatási programjaikba is beépítették, aminek keretében a biztonságos internetezés szabályait, valamint az illegális külföldi munkavállalás veszélyeit is ismertetik. A középiskolásokkal interaktív tanórákon elemzik a „KOMP” Médiatár „Szer-telen ifjúság” című filmjét, és bemutatják, hogy a rendszeres drogfogyasztás, a függőség kialakulása akár prostitúcióhoz is vezethet. A „Bárka-kártya” nevű információs kártya évente 3000 példányban készül középiskolások számára; telefonos elérhetőségeket, fontos információkat tartalmaz a bajbajutottak számára, és az egyes bűncselekmények veszélyére hívja fel a gyermekek figyelmét.

A gyámhatósági eljárás jellemzően nem prostitúció gyanúja alapján indul. Az eljárási cselekmények (tárgyalás, jegyzőkönyvi meghallgatás, szakemberek javaslata) során a prostitúcióra utaló cselekmények általában nem jutnak a hatóság tudomására, rejtve maradnak. A legtöbb gyermek azért kerül a gyermekvédelmi szakemberekkel, hatóságokkal kapcsolatba, mert magatartási problémáik voltak, sokat hiányoztak az iskolából, valamiféle pszichoaktív szert használtak, szabálysértések, vagy bűncselekmény elkövetésébe keveredtek. Ezekben az esetekben csak sejteni lehet, hogy a gyermek a hétvégi szórakozások alkalmával pénzért, vagy más egyébért prostitúciós tevékenységet folytatott, illetve volt kénytelen folytatni valakinek a nyomására.

A gyámhivatal munkatársai szakellátásba került gyermekek esetében többször hallották a szülőktől, vagy a gyermekotthon munkatársaitól, hogy a gyermekeik prostituálódtak. A gyermekotthonok környékén gyakran jelennek meg olyan személyek, akik a még be nem illeszkedett, vagy beilleszkedni nem tudó gyermekeket magukhoz édesgetik, majd sok mindenre rábírják ezeket a gyanútlan és kötődni vágyó gyermeket. Gyakori az az eset is, amikor a gyermekotthonba bekerülve a többi gyermektől értesülnek a pénzszerzés aránylag könnyű módjáról, és felkeresnek olyan közismert helyeket (például Népliget, Westend bevásárlóközpont, Nyugati pályaudvar környéke), ahol a kereslet és a kínálat találkozik.

Van olyan gyermek, aki hamar rájön, hogy nagy „keletje van a piacon”, így egy fiú már kisfiúként árulta magát felnőtt férfiaknak. Számos lány haza vagy az utcára szökik a gyermekotthonból, régi és új barátokhoz csapódnak. Felnőtt férfiakkal ismerkednek meg, akik – a kezdeti kedvesség és a ragaszkodás kialakítása után – kiállítják a lány gyermekeket az utcára, folyamatosan bántalmazzák őket. A lányok hozzá szoknak ehhez az életformához, és nem hagyják, hogy a szakemberek segítsék őket. Amennyiben visszaviszik őket a gyermekotthonba, rövid időn belül ismét megszöknek, első útjuk az utcára vezet. Esetleg a gyermekszülés vezeti ki őket ebből a megalázó életformából, azonban többen a szülés után is visszakerülnek az utcára.

A prostituált lányok gyakran titkolóznak, tagadják az anyagi haszonszerzésből adódó előnyöket. A prostitúcióra utal a feltűnő költekezés, az ismeretlen eredetű zsebpénz felbukkanása.

Esetek az elsőfokú gyámhatóságok gyakorlatából:

· Tizenhárom éves, általános iskolás lánnyal sok magatartási probléma volt, rosszul tanult. Kiderült, hogy egy férfi meztelen képeket készített róla és barátnőjéről; a többi gyerektől tudták meg a gyámhatóság munkatársai, hogy az iskolában és a bulikban alkoholért cserébe árulta szolgáltatásait.

Alkalmazott intézkedés: Egyéb problémák miatt a gyermeket védelembe vették; a családgondozó több segítő beszélgetés keretében tudott a lány prostitualizálódásáról beszélni, majd sikerült pszichológushoz irányítani őt.

· Tizenhat és féléves lány csak az általános iskolai nyolc osztályt végezte el, nagymamája nevelte, szülei nem foglalkoztak vele. Az anyának viharos volt a párkapcsolata, fiatalon szült, felnőttként nem tudta megoldani a lakhatásukat, a gyermek így az apjához került, ahonnan ki kellett emelni a folyamatos veszekedések és verekedések miatt. A gyámhatóság tudomása szerint a gyermek egy idős férfinak nyújtott szexuális szolgáltatásokat, cserébe élelmet és ruhát kapott.

Alkalmazott intézkedés: védelembe vétel, a gyermek rendszeresen látogatta a gyermekjóléti szolgálat pszichológusát.

· A 14 éves lány és családja vidékről költöztek a fővárosba, anyja egyedül nevelte őt és kistestvéreit. Nagyon rossz anyagi körülmények között éltek; az anya bántalmazással kényszerítette lányát, hogy menjen ki az utcára. Rövid időn belül elköltöztek a gyámhatóság illetékességébe tartozó kerületből, így érdemi gondozás nem történt, utólag értesültek a gyámhatóság munkatársai, hogy az anya összes gyermekét kiemelték a családból.

· 17 éves középiskolás lány szórakozóhelyen ismerkedett meg egy fiúval, aki bemutatta a társaságnak. A lánynak nem volt pénze drogokra, pénzt akart keresni, az újonnan megismert társaságtól megtudta, miként kereshet gyorsan pénzt – lánytársaival egy házban fogadtak idegen férfiakat. A lány szülei feljelentést tettek; a drogambulancia pszichológusa és koordinátora sokat segített a lánynak, helyzete javult.

· 15 és fél éves középiskolás lányt apja egyedül nevelte. A lány rossz társaságba keveredett, drogokat kezdett használni, majd egyre többször és hosszabb időre tűnt el, a lány ügyét az illetékes rendőrség is ismerte, a felajánlott segítséget nem fogadta el. Idősebb férfi barátja hatására és a drog megvásárlásához szükséges pénz megszerzéséért kezdett prostitúciós tevékenységet folytatni.

Alkalmazott intézkedés:a gyermekjóléti szolgálat védelembe vételi javaslatot tett, a lány azonban eltűnt, az apa pedig nem vállalta tovább a nevelését, ideiglenes hatályú elhelyezéséről hozott határozatot a gyámhatóság. A lány a mai napig szökésben van.

· 17 és féléves középiskolás lányt, anyja egyedül nevelte. Fejsérülése következtében gyakran hiányzott az iskolából, beilleszkedési és indulatkezelési problémákkal küzdött. Rendőrségi ügy miatt pártfogói felügyelet alá került, az iskolai hiányzások miatt védelembe vételre is sor került. Rendszeresen járt pszichológusokhoz, egy beszélgetés alkalmával elmondta, hogy az interneten megismerkedett egy férfival, aki munkát ajánlott neki, és pénzért szexuális masszázst végez férfiaknak. A lány ezután az interneten is hirdette magát.

Alkalmazott intézkedés: a gyámhivatal feljelentést tett az illetékes rendőr-kapitányságon, a gyermekjóléti szolgálat védelembe vétel keretében foglalkozott vele; a gyermek felhagyott a munkával. Végül kiderült, hogy az anya prostituált volt.

· 16 éves lány anyja 2009 júliusában azzal kereste fel a gyerekjóléti szolgálatot, hogy lánya barátjával elcsavarog, nem találja vele a közös hangot. A lány rendszertelenül járt iskolába, kábítószer használóvá vált. 2011 májusában az anya a gyámhatósághoz fordult, elmondta, hogy lánya nem tudta elfogadni új kapcsolatát, nemrég ment férjhez, sokat dolgozik, nem kereste a kapcsolatot a gyermekjóléti szolgálattal, így nem is tudott velük együttműködni. Gyermeke súlyos nemi betegségben szenvedett, drogproblémákkal küzdött, és nem járt iskolába; prostitúció és droggal való kereskedés miatt rendőrségi eljárás folyik ellene. A szülő mindezekről nem tudott, a gyámhatóság munkatársa világosította fel. Anya nem tudja biztosan, hogy a gyermeke hol tartózkodik (feltehetően Szolnok közelében, Tiszaburán, a cigánysoron, telefonon azt mondta anyjának, hogy nem engedik el).

Alkalmazott intézkedés: a gyermeket átmeneti nevelésbe vették, a rendőrség szökése után visszaszállította az otthonba, körözés folyt vele kapcsolatban. A TEGYESZ elhelyezési javaslatában az állt, hogy bűncselekmény áldozatává vált, fogva tartották és prostitúcióra kényszerítették. A rendőrségi iratok nem állnak az illetékes gyámhatóság rendelkezésére, beszerzésük folyamatban van.

Az eseteknek közös jellemzője, hogy a gyermekek mögött nincs megtartó család, több gyermek gyenge képességű, az apa gyenge szerepű, vagy hiányzik. Az ismertetett esetekből kiderül, hogy védelembe vételi eljárás keretében a gyámhatóság, illetve az átmeneti nevelésre irányuló eljárások során a gyámhivatal foglalkozott kiskorúakkal, akik valamilyen formában szexuális szolgáltatást nyújtottak, azonban az eljárás során ezek a hatóság számára többnyire rejtve maradtak. A gyermekjóléti szolgálatok a családgondozás eszközeivel több-kevesebb sikerrel próbálták orvosolni ezeket a problémás eseteket.

A jelzőrendszert illetően a Hivatal véleménye szerint a jelzőrendszer tagjai nem mernek jelzéssel élni olyan esetekben, amelyeknek a következménye büntetőeljárás lehet. Sok esetben a gyermekjóléti szolgálat és a gyámhatóság, valamint a jegyzői hatáskörben eljáró gyámhatóság és a gyámhivatal között is felmerül a vita arra vonatkozóan, hogy ki tesz feljelentést, amennyiben felmerül a prostitúció gyanúja. A gyámhatóságok nem rendelkeznek kellő információval a rendőrség által felderített ügyekre vonatkozóan, a rendőrségtől rendszerint nem is érkezik jelzés. A prostitúciós tevékenység felderítésére, a tettenérésre a rendőrségnek van eszköze, illetve alkalma, más jelzőrendszerbeli résztvevő csak a gyermektől, illetve a szülő, hozzátartozó elmondásából értesülhet.

Az első fokon eljáró fővárosi gyámhatóságok közül többen jelezték, hogy a Közoktatási törvény szerinti titoktartási kötelezettséget a pedagógusok eltérően értelmezik, holott jelzési kötelezettségük nekik is van, továbbá a Büntetőeljárásról szóló törvény hatálya rájuk is kiterjed.

A fővárosi kerületi gyámhatóságok rendőrséggel kapcsolatos gyakorlata nem egységes. A kerületi gyámhatóságok egy része szerint a rendőrség nem kezdeményez gyámhatósági eljárást gyermekprostitúcióval kapcsolatos esetekben. Ugyanakkor a XV. kerületi javítóintézet (Rákospalotai Javítóintézet lehet – Szerk.) környékén egy bűnözői kör tevékenykedik, akik az intézetből kikerült lányokra „specializálódtak”, kifejezetten őket keresik, ezek a lányok pedig a jobb élet reményében önként válnak prostituáltakká. Ezekkel az ügyekkel – elmondásuk szerint – a BRFK Gyermek – és Ifjúságvédelmi Osztálya foglalkozik.

Egységes a fővárosi kerületi gyámhatóságok véleménye arra vonatkozóan, hogy a gyakoribb igazoltatás a megelőzést, illetve a felderítést elősegítheti, a fokozottabb rendőri jelenlét, helyszíni ellenőrzések visszaszorítanák a gyermekprostitúcióra épülő bűnözői hálózat működését.

A hivatalvezető tájékoztatásában a gyermekprostitúcióról, mint jelenségről úgy nyilatkozott, hogy „az utcán járva, az interneten, újságokban, híranyagokban lépten-nyomon a prostitúció és az emberkereskedelem tényeibe ütközünk. Tudjuk, hogy van, érezzük, hogy igen sokakat érint, mégsem tudunk róla semmi bizonyosat. Nem ismerjük a prostitúció méreteit: nem tudjuk, hányan élhetnek a prostitúcióban, hányan használhatják, hányan szervezhetik, milyen fokú a szervezett bűnözés jelenléte, mekkora méreteket ölthet a – hazai és külföldi – emberkereskedelem – gyermekkereskedelem – a jelenségen belül. Tudjuk ugyan hisz, nap, mint nap tudósít egyik, vagy másik médium egy-egy esetről, hogy van gyermekprostitúció, de nem tudjuk, hány fiatalkorúval kell valójában számolnunk, míg más megközelítésben ez a jelenség nem létezik”.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának feladat- és hatáskörét, valamint az ennek ellátásához szükséges vizsgálati jogosultságokat az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (továbbiakban: Obtv.) határozza meg. Az Obtv. 16. § (1) bekezdése szerint „Az országgyűlési biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végző szerv (a továbbiakban együtt: hatóság) tevékenysége során a beadványt benyújtó személy alapvető jogaival összefüggésben visszásságot okozott, feltéve, hogy a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket – ide nem értve a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát – már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.”

Az Obtv. 16. § (2) bekezdése szerint az országgyűlési biztos az alapvető jogokkal kapcsolatos visszásság megszüntetése érdekében az (1) bekezdésben megjelölt feltételek fennállása esetén hivatalból is eljárhat.

A családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, valamint a gyermekotthonok az ombudsman hatáskör értelmezése alapján közszolgáltatónak, a gyámhivatal pedig az Obtv. 29. § (1) bekezdése a)-b) pontjai szerinti közigazgatási feladatot ellátó szervnek minősül, ezért eljárásuk vizsgálata az Obtv. 16. §-a alapján ombudsmani hatáskörbe tartozik.

Az Obtv. 29. § (1) bekezdés b) pontja értelmében hatóságnak minősül a rendvédelmi szerv is, így hatáskörömet az üggyel kapcsolatosan a rendőrség intézkedéseire is megállapítottam.

A vizsgálat eredményes lefolytatása érdekében megkerestem a gyermekprostitúció felszámolásáért küzdő szakmai és civil szervezeteket is.²⁶ Tekintettel azonban arra, hogy – az Obtv. előzőekben ismertetett hatásköri szabályai alapján – ezek nem tekinthetők sem hatóságnak, sem közszolgáltatónak, így részükről csak az Obtv. 18. § (4) bekezdése alapján, együttműködésükre építve, kérhettem tájékoztatást.²⁷

Az országgyűlési biztos – amint erre már számos jelentésemben is felhívtam a figyelmet – egy adott társadalmi probléma mögött álló összefüggés-rendszer feltárása során autonóm, objektív és neutrális módon, kizárólag alapjogi érvek felsorakoztatásával és összevetésével tesz eleget az Alkotmányban kapott mandátumának.

Az ombudsmani intézmény megalakulása óta az állampolgári jogok országgyűlési biztosa következetesen, zsinórmértékként támaszkodik az Alkotmánybíróság alapvető jogállami garanciákkal és az alapjogok tartalmával kapcsolatos elvi megállapításaira, valamint – az ombudsmani jogvédelem speciális vonásainak megfelelően – alkalmazza az alapjog-korlátozás alkotmányosságát megítélni hivatott egyes alapjogi teszteket.²⁸

1. A jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelménye

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság már működése első éveiben elvi éllel állapította meg, hogy a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. Az Alkotmánybíróság szerint a jogbiztonság az állam kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára.²⁹ Az irányadó alkotmánybírósági tézis szerint a jogállamiság elvéből folyó követelmény a közhatalom, a közigazgatás törvény alá rendeltsége: a közhatalommal rendelkező szervek a jog által megállapított működési rendben, a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki tevékenységüket

Az Alkotmánybíróság több ízben hangsúlyozta, hogy az államszervezet demokratikus működése magában foglalja azt, hogy az állam, szerveinek tevékenységén keresztül eleget tesz az alapvető jogok tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó alkotmányos kötelességének. Az államnak kötelessége az alanyi jogok védelme mellett az egyes szervek működését úgy kiépíteni és fenntartani, hogy azok az alapjogokat – az alanyi igénytől függetlenül is – biztosítsák.¹⁰

Számos határozatában rámutatott arra is az AB, hogy az alapvető jogok – bár a szükségesség és az arányosság keretei között korlátozhatók – érvényre jutása a jogintézmények alkalmazása során nem válhat esetlegessé. A jogi szabályozással szemben ebből a szempontból is alapvető kívánalom a jogbiztonság, a normavilágosság, a kiszámíthatóság követelményeinek szem előtt tartása.

Az Alkotmánybíróság 1997-ben a szabálysértésekre vonatkozó szabályozás alkotmányossági vizsgálata tárgyában hozott határozatban úgy foglalt állást, hogy a szabálysértés a közigazgatás-ellenes magatartások, illetőleg az emberi együttélés szabályait sértő magatartás, az ún. kriminális cselekmények szankcionálására hivatott jogintézmény. A Szabs. tv. preambuluma szerint a törvény célja, hogy gyors és eredményes fellépést biztosítson azokkal a jogsértő magatartásokkal szemben, melyek a bűncselekményekhez képest enyhébb fokban sértik vagy veszélyeztetik a társadalom általánosan elfogadott együttélési normáit, akadályozzák vagy zavarják a közigazgatás működését, illetve meghatározott tevékenység vagy foglalkozás gyakorlására vonatkozó jogszabályokba ütköznek.

2. A nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangja

Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.

Az Alkotmánybíróság vonatkozó határozata³⁰ szerint az Alkotmány fenti rendelkezésének érvényesüléséhez mindhárom szintet, a belső jogot, a nemzetközi szerződést és az Alkotmányt együttesen és összefüggésében kell vizsgálni. A három szint együttes érvényesítésének az Alkotmány 7. § (1) bekezdéséből eredő kötelezettségét az Alkotmánybíróság ítélkezésének első évében megfogalmazta: Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint, ha a már megkötött nemzetközi szerződés és a belföldi jog összhangjának hiánya állampolgárok alkotmányban biztosított alapvető jogai sérelmét idézi elő, a magyar állam úgy tesz eleget az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében vállalt kötelezettségének, ha olyan belső szabályokat hoz létre, amelyek a kialakult helyzetet az Alkotmánnyal összhangban rendezik. Oly módon, hogy az államnak az állampolgárokkal szembeni közvetlen helytállásával biztosítja az alkotmányos egyensúlyt anélkül, hogy a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeit megszegné.³¹ Egy másik döntés szerint az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság jogrendszere biztosítja a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. Ebből az alkotmányi rendelkezésből nem csupán az a jogalkotói kötelesség folyik, hogy a belső jog szabályai ne álljanak ellentétben valamely nemzetközi jogi kötelezettséggel, hanem az is, hogy az illetékes jogalkotó szerv bocsássa ki azt a jogszabályt, amely nélkülözhetetlen valamely nemzetközi jogi kötelezettség teljesítéséhez.³²

3. Az állam alapjogvédelmi kötelezettsége

Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak tiszteletben tartását és védelmét az Alkotmány 8. § (1) bekezdése deklarálja. Az állam intézményvédelmi kötelezettsége, magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről.³³ A gyermekek esetében – akik életkoruknál fogva nem, vagy csak korlátozottan képesek jogaik védelmére – az államot ezen „aktív jogvédelmi” kötelezettség teljesítése fokozott felelősséggel terheli. A hivatkozott alapvető jogvédelmi kötelezettségen túl az Alaptörvény rögzíti a gyermeknek a család, az állam és a társadalom részéről megillető megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát is. A gyermek nevelése, fejlődésének biztosítása elsődlegesen a szülők felelőssége és kötelezettsége, a gyermeki jogok biztosítása és előmozdítása érdekében azonban az államnak és a társadalomnak a szülők részére megfelelő segítséget kell nyújtania. Az állam alatt nem pusztán a Magyar Államot, mint jogi személyt kell jelen esetben érteni, hanem – a különböző jogszabályokban meghatározott feladat- és hatáskörében eljárva – valamennyi, állami- és önkormányzati szervet is. E kötelezettség értelemszerűen jogalkotási feladatot is jelent, melynek megfelelően a Gyermekvédelmi törvény kialakította a gyermekek védelmét ellátni hivatott intézményrendszer legjelentősebb elemeit, és ezen túl több jogszabály telepít meghatározott feladatokat a gyermek és jogai védelme érdekében különféle állami és önkormányzati szervekhez.

4. Az állam gyermek- és ifjúságvédelmi kötelezettsége

Az Alkotmány 16. §-a értelmében a Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.

Az Alkotmánynak a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogáról szóló 67. §-ának tükrében az Alkotmány 16. §-ába foglalt rendelkezés állami célkitűzést tartalmaz. Az Alkotmánybíróság határozatának értelmében a fenti rendelkezés kötelezettséget állapít meg az ifjúság létbiztonsága, oktatása és nevelése, valamint érdekeinek védelme tekintetében, azonban önmagában alanyi alapjogot nem tartalmaz konkrét állami szolgáltatásokra. A jogalkotó szervek számára széles mozgásteret biztosít az ifjúság létbiztonságát, oktatását és nevelését, valamint érdekének védelmét szolgáló támogatási formák meghatározásában. E kötelesség gyakorlása során a jogalkotó szerveknek természetesen tiszteletben kell tartaniuk az Alkotmány alapelveit, valamint az ifjúságot megillető alapvető jogokat.³⁴

5. A gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való joga

A gyermekek koruknál fogva a társadalom azon csoportjaihoz tartoznak, akiknek jog- és érdekérvényesítési képessége gyengébb, mint más társadalmi csoportoknak, ezért alkotmányos jogaik védelme fokozott figyelmet és intézkedési, beavatkozási hajlandóságot követel az állam részéről. Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. Az alkotmányi felsorolás – ahogyan azt már korábbi jelentéseimben is megállapítottam – egyben „rangsornak” is tekinthető: a gyermeknek elsődlegesen a családtól kell a szükséges védelmet és gondoskodást megkapnia, ezt azonban kiegészíti (meghatározott esetben pedig pótolja, helyettesíti) az állami intézményvédelem.³⁵ Ez a sorrend fakad a vonatkozó nemzetközi dokumentumok rendelkezéseiből, valamint ezt diktálja a gyermek mindenek felett álló érdeke, de ezt támasztja alá az Alkotmánybíróság gyakorlata is.

Amint azt az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette „A gyermek ember, akit minden olyan alkotmányos alapvető jog megillet, mint mindenki mást, de ahhoz, hogy a jogok teljességével képes legyen élni, biztosítani kell számára az életkorának megfelelő minden feltételt a felnőtté válásához. A testület arra is rámutatott, hogy a felhívott alapjog és az Alkotmány 16. §-a (az ifjúság érdekeinek védelme) együttesen értelmezendő, amiből az következik, hogy a gyermekről való gondoskodás komplex feladat.³⁶

A gyermek, mint az alapjogok alanya oldalán, az életkorból adódó hátrányokat az állam oldaláról az intézményvédelmi kötelezettség egyenlíti ki, azaz az államnak aktívan kell cselekednie a gyermekek alapvető jogainak előmozdítása, érvényesülése és védelme érdekében. Ezt az alaptételt megtaláljuk a Gyermekjogi Egyezménynek a preambulumában is, amely rögzíti, hogy a gyermeknek, figyelemmel fizikai és szellemi érettségének hiányára, különös védelemre és gondozásra van szüksége, nevezetesen megfelelő jogi védelemre, születése előtt és születése után egyaránt.

7. A gyermekek jogairól szóló ENSZ egyezmény³⁷

Az ENSZ Közgyűlése 1989. november 20-án egyhangúan fogadta el és 1990. szeptember 2-án lépett hatályba. A következő évtizedben az ENSZ tagállamok – két ország kivételével – ratifikálták. Ezzel az egyezmény a legszélesebb körben elismert nemzetközi emberi jogi szerződéssé vált. Magyarország, mint az egyezményt ratifikáló országok egyike (a Magyar Köztársaság az 1991. LXIV. törvényben hirdette ki az Egyezményt), nemzetközi kötelezettséget vállalt, hogy érvényesíti a gyermekek alapvető jogait és a gyakorlatban alkalmazza az egyezmény előírásait.

Az ENSz Gyermekjogi Egyezményének (a továbbiakban Egyezmény) 1. cikke deklarálja, hogy gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri.

A 3. cikkben foglaltak szerint a szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenekfelett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban.

A 19. cikk alapján az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás – ideértve a nemi erőszakot is – bármilyen formájától mindaddig, amíg szüleinek vagy valamelyik szülőjének, illetőleg törvényes képviselőjének vagy képviselőinek, vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték, felügyelete alatt áll. Ezek a védelmi intézkedések szükség szerint olyan hatékony eljárásokat foglalnak magukban, amelyek a gyermek és gondviselői számára szükségesek szociális programok létrehozását teszik lehetővé, továbbá a fentebb leírt rossz bánásmód eseteiben hozzájárulnak a cselekmény felismeréséhez, bejelentéséhez, a jelentés illetékes helyre juttatásához, vizsgálatához, kezeléséhez és az esetek figyelemmel kíséréséhez; szükség szerint magukban foglalják a bírói beavatkozással kapcsolatos eljárást is.

A 34. cikk szerint az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy megvédik a gyermeket a nemi kizsákmányolás és a nemi erőszak minden formájától. Ebből a célból az államok hazai, kétoldalú és többoldalú síkon különösen az alábbiak megakadályozására tesznek intézkedéseket:

a) a gyermek ösztönzése vagy kényszerítése törvénytelen nemi tevékenységre;

b) a gyermekek kizsákmányolása prostitúció vagy más törvénytelen nemi tevékenység céljára;

c) a gyermekek kizsákmányolása pornográf jellegű műsorok vagy anyagok elkészítése céljára.

Az Egyezményben említett jogok biztosítása és előmozdítása érdekében a részes államok megfelelő segítséget nyújtanak a szülőknek és a gyermek törvényes képviselőinek a gyermek nevelésével kapcsolatban reájuk háruló felelősség gyakorlásához, és gondoskodnak gyermekjóléti intézmények, létesítmények és szolgálatok létrehozásáról.

37. cikk deklarálja, hogy az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy – b) pont – gyermeket törvénytelenül vagy önkényesen ne fosszanak meg szabadságától. A gyermek őrizetben tartása vagy letartóztatása, vagy vele szemben szabadságvesztés-büntetés kiszabása a törvény értelmében csak végső eszközként legyen alkalmazható a lehető legrövidebb időtartammal; 8. A gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv (2001. évi CLXI. törvény)

1. Cikk A részes államok a jelen Jegyzőkönyv előírásainak megfelelően megtiltják a gyermekek eladását, a gyermekprostitúciót és a gyermekpornográfiát.

2. Cikk (b) Gyermekprostitúciónak minősül a gyermek szexuális tevékenységekben történő felhasználása, díjazás vagy más ellenszolgáltatás fejében.

8. Cikk 2. A részes államok biztosítják, hogy az áldozat tényleges életkorával kapcsolatos bizonytalanság ne akadályozza meg a büntetőjogi nyomozás megindítását, beleértve az áldozat korának megállapítására irányuló vizsgálatokat is. 3. A részes államok biztosítják, hogy büntető igazságszolgáltatási rendszerben a jelen Jegyzőkönyvben foglalt jogsértések áldozataival való foglalkozás során a gyermekek mindenekfelett álló érdekeit tekintik elsődleges fontosságúnak. 4. A részes államok intézkedéseket tesznek a megfelelő képzés, különösen a jogi és pszichológiai képzés biztosítása érdekében azon személyek részére, akik a jelen Jegyzőkönyv által tiltott jogsértések áldozataival foglalkoznak.

9. Cikk 1. A részes államok elfogadnak vagy megerősítenek, végrehajtanak és terjesztenek jogszabályokat, közigazgatási intézkedéseket, szociális politikákat és programokat a jelen Jegyzőkönyvben foglalt jogsértések megelőzése érdekében. Különös figyelmet szentelnek az ilyen gyakorlat szempontjából különösen sérülékeny gyermekek védelmének. 2. A részes államok minden alkalmas eszközzel, értve ez alatt az oktatáson és a továbbképzésen keresztül nyújtott információt, elősegítik a közvélemény egészében, beleértve a gyermekeket is, a megelőző intézkedések és a jelen Jegyzőkönyvben foglalt jogsértések káros hatásainak tudatosítását. A jelen cikkben foglalt kötelezettségeik teljesítése során a részes államok bátorítják a közösség, különösen a gyermekek és a gyermekáldozatok részvételét az ilyen információs, oktatási és képzési programokban, beleértve a nemzetközi szintet is. 3. A részes államok minden lehetséges intézkedést megtesznek az ilyen jellegű jogsértések áldozatai számára minden alkalmas segítségnyújtás biztosítása érdekében, beleértve a teljes társadalmi visszailleszkedésüket, valamint teljes testi és lelki felépülésüket.

Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.

A gyermekek védelme a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítésére, veszélyeztetettségének megelőzésére és megszüntetésére, valamint a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodásból kikerülő gyermek helyettesítő védelmének biztosítására irányuló tevékenység. A gyermekek védelmét pénzbeli, természetbeni és személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások, illetve gyermekvédelmi szakellátások, valamint a törvényben meghatározott hatósági intézkedések biztosítják. A gyermekvédelmi rendszer működtetése állami és önkormányzati feladat.³⁸

A gyermeki jogok védelme minden olyan természetes és jogi személy kötelessége, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával, ügyeinek intézésével foglalkozik.³⁹

A Gyvt.-ben szabályozott gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot látnak el – a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése és megszüntetése érdekében – a törvényben meghatározott alaptevékenység keretében az egészségügyi szolgáltatást nyújtók (a védőnői szolgálat, a háziorvos, a házi gyermekorvos), a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók (a családsegítő szolgálat, a családsegítő központ), a közoktatási intézmények (a nevelési-oktatási intézmény, a nevelési tanácsadó), a rendőrség, az ügyészség, a bíróság, a pártfogó felügyelői szolgálat, az áldozatsegítés és a kárenyhítés feladatait ellátó szervezetek, a menekülteket befogadó állomás, a menekültek átmeneti szállása, a társadalmi szervezetek, egyházak, alapítványok, a munkaügyi hatóság (a továbbiakban jelzőrendszeri tagok).⁴⁰

Ezek az intézmények és személyek kötelesek jelzéssel élni a gyermek veszélyeztetettsége esetén a gyermekjóléti szolgálatnál, hatósági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb más, súlyos veszélyeztető ok fennállása, továbbá a gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása esetén. Ilyen jelzéssel és kezdeményezéssel bármely állampolgár és a gyermekek érdekeit képviselő társadalmi szervezet is élhet. Az előbbiekben meghatározott személyek, szolgáltatók, intézmények és hatóságok a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, a veszélyeztetettség megelőzése és megszüntetése érdekében kötelesek egymással együttműködni és egymást kölcsönösen tájékoztatni.⁴¹

A Gyvt. 2. §-a értelmében a gyermekek védelmét ellátó szervezeteknek és személyeknek a törvény alkalmazása során a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve, törvényben elismert jogait biztosítva kell eljárniuk. Az eljáró szervezeteknek és személyeknek a tevékenységük során együtt kell működniük a családdal és – jogszabályban meghatározottak szerint – elő kell segíteniük a gyermek családban történő nevelkedését. A gyermek családban történő nevelkedését segítő ellátást a gyermek és családja helyzetéhez, szükségleteihez igazodóan kell nyújtani. A családjából bármely okból kikerült gyermek biztonságát, korához és szükségleteihez igazodó gondozását, nevelését, egészséges személyiségfejlődését biztosítani kell.

A fenti rendelkezések értelmében tehát az eljárásomban vizsgált gyermekjóléti szolgálatok, gyermekotthonok, gyámhatóságok, valamint a rendőrség a gyermekvédelmi jelző rendszer tagjai, jelzési és együttműködési kötelezettség köti őket.

A Gyvt. 40. §-a szerint a települési önkormányzat a 39. §-ban meghatározott gyermekjóléti szolgáltatás feladatait a gyermekjóléti szolgálat útján biztosítja.

A 39. § (1) bekezdés szerint a gyermekjóléti szolgáltatás olyan, a gyermek érdekeit védő speciális személyes szociális szolgáltatás, amely a szociális munka módszereinek és eszközeinek felhasználásával szolgálja a gyermek testi és lelki egészségének, családban történő nevelkedésének elősegítését, a gyermek veszélyeztetettségének megelőzését, a kialakult veszélyeztetettség megszüntetését, illetve a családjából kiemelt gyermek visszahelyezését.

A települési önkormányzat tehát a településen élő gyermekek veszélyeztetettségének megelőzését a gyermekjóléti szolgáltatás útján szervezi. A gyermekjóléti szolgáltatásnak olyan észlelő- és jelzőrendszert kell működtetnie, amely lehetővé teszi a gyermekeket általában veszélyeztető okok feltárását, valamint az egyes gyermek veszélyeztetettségének időben történő felismerését. Ennek keretében figyelemmel kell kísérnie a településen élő gyermekek életkörülményeit és szociális helyzetét, gyermekjóléti és egyéb szociális ellátások iránti szükségletét, gyermekvédelmi vagy egyéb hatósági beavatkozást igénylő helyzetét.⁴²

A gyermekjóléti szolgálat felhívja a jelzőrendszer tagjait jelzési kötelezettségük írásban – krízishelyzet esetén utólagosan – történő teljesítésére; kezdeményezi a jelzőrendszeri tagok, valamint más érintett személyek és szervezetek részvételét az észlelő- és jelzőrendszerben, ennek érdekében esetmegbeszélést tartanak. Az esetmegbeszélés történhet lehetőség szerint a családot és a családdal foglalkozó szakembereket is bevonva, esetkonferencia, egy adott család ügyében tartott megbeszélés formájában, illetve a gyermekjóléti szolgálat és a jelzőrendszer tagjainak képviselői között, előre meghatározott témakörben, évente legalább hat alkalommal megrendezésre kerülő szakmaközi megbeszélés keretében. Az esetmegbeszélés állandó meghívottja az illetékes védőnő, bölcsőde, óvoda munkatársa, iskolai gyermek- és ifjúságvédelmi felelős, a családsegítő szolgálat, illetve a nevelési tanácsadó munkatársa.⁴³

A gyermekjóléti szolgálat a gyermekvédelmi gondoskodás körébe tartozó hatósági intézkedések közül javaslatot tehet a jegyzőnek a gyermek védelembe vételére, illetve ideiglenes hatályú elhelyezésére, a városi gyámhivatalnak a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezésére vagy nevelésbe vételére. A gyermeket fenyegető közvetlen és súlyos veszély esetén a szolgálat csak a veszély tényét és jellegét nevezi meg, és a többi adat feltárásának mellőzésével tesz javaslatot a hatóság intézkedésére. A hiányzó adatokat a hatóság felhívásától függően szerzi be.⁴⁴

A gyermekprostitúcióval kapcsolatos megkereséseimre adott válaszokból megállapítottam, hogy gyakorlatilag majdnem mindegyik gyermekjóléti szolgálat találkozott már, vagy jelenleg is „szembesül” a gyermekprostitúció jelenségével, vagy legalábbis annak gyanújával. Mivel azonban a cselekmény alapvetően látens jellegű és többnyire rejtve marad a szolgálat munkatársai előtt, ezért az gyakran csak a gyanú szintjén marad, így az ilyen esetek száma, a probléma valódi súlya fel sem becsülhető. Sajnos a gyermekjóléti szolgálatok – és a jelzőrendszer többi tagja is – mindaddig amíg „csak” a gyanú áll fenn, nem intézkednek, nem teszik meg a gyermek védelme érdekében szükséges lépéseket. Nem „merik felvállalni” annak a következményeit, hogy mi történik akkor, ha „alaptalanul gyanúsítják meg” a gyermeket. Arra várnak, hogy a prostitúciós cselekmény egyértelműen bizonyítást nyerjen, vagy „legalább” az egyik jelzőrendszeri tag jelezzen. Pedig – talán – éppen ez az az időszak, amikor a gyermek még kimenthető lenne, amikor még meg lehetne akadályozni, hogy véglegesen prostituálódjon.

A megkeresésemre egyedül a soproni és a főváros IX. kerületében működő gyermekjóléti szolgálat jelezte, hogy már a gyanú felmerülése esetén is megkeresik a családot, beszélgetnek a gyermekkel és „ha erős gyanúról van szó” akkor felveszik a kapcsolatot a jelzőrendszer tagjaival. Azaz a gyanút, mint jelzést kezelik. Pedig – a gyermek érdekében – ez kell, hogy legyen a követendő gyakorlat a többi gyermekjóléti szolgálat számára is.

Nem elfogadható az a szakmai közelítés, miszerint a gyermekprostitúció gyanúja ugyan felmerült, azonban „ezeknek az eseteknek nehéz a bizonyítása, de a komplex családgondozási folyamat feltárná, ha ez megtörténne.”⁴⁵ Már a gyanú felmerülése is indokolttá teszi a gyermekjóléti szolgálat intézkedését, a veszélyeztető okok feltárását, sőt lehetőség szerinti megszüntetését.

Nem vitatom, hogy ennek a feladatnak az ellátáshoz a gyermekjóléti szolgálat nem mindig rendelkezik megfelelő eszközrendszerrel. Ahhoz ugyanis, hogy az alapellátásban dolgozó szakemberek egyáltalán felismerjék a prostitúcióra utaló jeleket és megfelelő intézkedéseket tudjanak hozni a gyermek védelme érdekében, szükség lenne egyrészt külső szakmai segítség biztosítására – hiszen valamennyien úgy nyilatkoztak, hogy gyermekprostitúció témájú konferencián, tréningen, továbbképzésen nem vettek részt és nincs olyan munkatársuk, aki rendelkezik ilyen speciális ismeretekkel –, másrészt olyan szakmai protokollokra, amelyek megfelelő szakmai útmutatót, formalizált eljárásrendet nyújtanak számukra a gyermek gondozása során. Emellett fontos lenne az érintett szervek közötti kompetenciahatárok egyértelmű kijelölése is.

Fentiek alapján megállapítottam, azáltal, hogy a gyermekjóléti szolgálatok a prostitúció gyanújának felmerülése esetén nem hozzák meg a gyermekek védelme érdekében szükséges intézkedéseket és nem élnek jelzéssel a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai felé, sérül a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való joga, valamint e mulasztás állandósítja az állam gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint intézményvédelmi kötelezettségével összefüggő jogsérelem bekövetkeztének közvetlen veszélyét.

Megállapítottam továbbá, hogy a gyermekjóléti szolgálatok számára nem állnak rendelkezésre olyan speciális ismeretek, valamint szakmai protokollok, gyakorlati útmutatók, amelyek segítenék a munkájukat a gyermekprostitúció feltárásában és a gyermekek védelme érdekében kötelezően megteendő intézkedések meghozatalában. Ezek hiányában pedig nem tudnak kellő időben és hatékonysággal fellépni és megfelelő segítséget nyújtani a prostitúció áldozatává vált gyermekeknek.

A szakellátás keretében kell biztosítani az ideiglenes hatállyal elhelyezett, az átmeneti és a tartós nevelésbe vett gyermek otthont nyújtó ellátását, a fiatal felnőtt további utógondozói ellátását, valamint a szakellátást más okból igénylő gyermek teljes körű ellátását.⁴⁶

Az otthont nyújtó ellátás keretében biztosítani kell az ideiglenes hatállyal elhelyezett, az átmeneti és a tartós nevelésbe vett gyermek számára a jogszabályban teljes körű ellátást, a családi környezetébe történő visszahelyezését előkészítő, családi kapcsolatainak ápolását segítő családgondozást, vagy ha ez nem lehetséges, az örökbefogadásának elősegítését, a családjába történő visszailleszkedéshez, önálló életének megkezdéséhez szükséges utógondozást.

Az otthont nyújtó ellátás keretében különleges ellátást kell biztosítani a tartósan beteg, illetve fogyatékos, valamint a három év alatti gyermek számára; speciális ellátást kell biztosítani a súlyos személyiségfejlődési zavarokkal küzdő, illetve súlyos pszichotikus vagy neurotikus tüneteket mutató gyermek, a súlyos beilleszkedési zavarokat vagy súlyos antiszociális magatartást tanúsító gyermekkorú elkövető, az alkohol, drog és egyéb pszichoaktív szerekkel küzdő gyermek számára.

Az otthont nyújtó ellátás során a gyermekek helyzetét folyamatosan figyelemmel kell kísérni, illetve az e törvényben meghatározott megyei, fővárosi gyermekvédelmi szakértői bizottság véleménye alapján évente, a három éven aluli gyermek esetében félévente felül kell vizsgálni. A speciális ellátás kiterjed a gyermek korához, állapotához és szükségleteihez igazodó oktatásra, szakképzésre, foglalkoztatásra, valamint ápolására, szocializációjára és reszocializációjára, továbbá habilitációs és rehabilitációs kezelésére is. Az utógondozói ellátás keretében kell lakhatást és szükség szerint további ellátást biztosítani azon átmeneti vagy tartós nevelésből kikerült fiatal felnőttnek, akinek utógondozói ellátását a gyámhivatal elrendelte.⁴⁷

A gyermekotthonok munkatársai kivétel nélkül arról tájékoztattak, hogy bár kifejezetten az otthonba való beutalás indokaként ritkán szerepel a gyermekprostitúció, azonban a tevékenységre utaló gyanú számos gyermeknél észlelhető.

A gyermekotthonok a bizalmi kapcsolat és az otthonhoz való kötődés kialakításán, valamint a személyes beszélgetéseken kívül nem rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyek a az otthont nyújtó ellátásban részesülő gyermek hatékony és biztonságos – például prostitúciós tevékenységre kényszerítő személyektől való – védelmét biztosítja. Egységes a szakmai álláspont arra vonatkozóan, hogy a szigorított házirend kifejezetten a gyermek érdekét szolgálná. A nyitott rendszerű intézményekben elhelyezett gyermekek ugyanis állandó szökésben vannak, így az otthonok munkatársai hatékony eszközök hiányában eredménytelenül próbálják a gyermekeket jobb útra terelni. Mindezekre tekintettel nagyobb figyelmet kellene fordítani az otthonból való engedély nélküli eltávozások (szökések) megakadályozására.

A jelzőrendszer működése a gyermekotthonok szemszögéből vizsgálva is kifogásolható; az otthonok munkatársai sok esetben késedelmesen, illetve csak a gyermekek elmondása alapján – és nem például az eljáró pártfogó felügyelőtől, gyermekjóléti szolgálattól stb. – értesültek arról, hogy valamely gyermek esetében a szexuális kizsákmányolás gyanúja merült fel, vagy arról, hogy a szökésben lévő gyermekkel távolléte idején mi történt. A prostitúcióra utaló gyanú bizonyítottságának, vagy megalapozatlanságának meghatározását illetően nem alakult ki egységes gyakorlat, így a gyermekotthonok munkatársai – a gyermekvédelmi jelzőrendszer többi tagjához hasonlóan – a legtöbb esetben csak a teljes bizonyosság esetén intézkednek, ami azonban a veszélyeztetett gyermeknek kifejezetten hátrányos lehet.

Célszerű lenne a gyermekotthonok munkatársainak a gyermekvédelmi jelzőrendszer más tagjaival (rendőrség, gyermekjóléti szolgálat, gyámhatóság) összevont képzése a gyermekprostitúció felismerését, az áldozatsegítést és a gondozást illetően. Az összevont szakmai képzések a jelzőrendszer tagjainak együttműködési készségének fejlesztését segítené elő. Kiemelten fontos lenne a vonatkozó hazai és nemzetközi jogszabályokról, protokollokról és esetekről való tájékoztatás; mindez egy hatékony gyermekvédelmi hálózat kialakulását alapozná meg.

Az egyéni igényekhez igazodó speciális gyermekotthonok, illetve otthonokon belül speciális gyermekcsoportok kialakítása lenne indokolt. Nagyobb figyelmet kellene fordítani a gyermekprostitúció áldozatainak védelmére és utógondozására, ennek megfelelően hatékony eszközrendszert kell kialakítani és programtervet kell készíteni a gyermekvédelmi rendszer tagjai részére.

Fentiek alapján megállapítottam, azáltal, hogy a gyermekotthonok munkatársai a szexuális kizsákmányolás gyanújának felmerülése esetén nem élnek jelzéssel a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai felé, valamint, hogy a jelzőrendszer tagjaival való együttműködési kötelezettségüket nem teljesítik, sérül a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való joga.A feltárt visszásság állandósítja az állam gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint intézményvédelmi kötelezettségével összefüggő jogsérelem bekövetkeztének közvetlen veszélyét is. Megállapítottam továbbá, hogy a – gyermekjóléti szolgálatokhoz hasonlóan – gyermekotthonok munkatársai részére sem állnak rendelkezésre olyan szakmai protokollok, módszertani útmutatók, amelyek segítenék a munkájukat a gyermekprostitúció feltárásában és a gyermekek védelme érdekében kötelezően megteendő intézkedések meghozatalában. Számukra a jogalkotó csupán szűk és kevésbé hatékony eszközrendszert biztosít, amellyel nem garantálható a prostitúció áldozatává vált gyermekek védelme, gondozása és segítése.

A rendőr-főkapitányságok válaszai is megerősíttették a többi jelzőrendszeri tag által elmondottakat, mely szerint minden megkeresett megyében és a fővárosban is – a rendőrség számára is érzékelhető módon – jelen van a gyermekprostitúció. A rendőrség azonban – mint a bűncselekmények feltárásáért felelős, nyomozó hatóság – egészen más szempontok alapján közelítette meg a kiskorúak ilyen irányú, súlyos kizsákmányolását. Alapvetően bűncselekmény/szabálysértés elkövetőjeként és nem áldozataként tekintenek a prostitúcióval érintett gyermekekre.

A válaszaikban – többnyire – hangsúlyozták, hogy eljárásuk során a büntetőjogi terminológiát használják, így gyermekkorúnak a 14. életévét be nem töltött személyt értik, míg a 14-18 év közöttieket fiatalkorúaknak tekintik. Ennek megfelelően más jogkövetkezmények és eljárásjogi kötelezettségek vonatkoznak a gyermekkorú „elkövetőkre” és mások a fiatalkorúakra. A kiskorúakkal szemben kezdeményezett eljárásuk során – mint jogalkalmazók – a Büntető Törvénykönyv, illetőleg a Szabálysértési törvény (továbbiakban: Sztv.) vonatkozó rendelkezéseit, illetve a rendőrségnek a prostitúcióval és ezen belül a gyermekprostitúcióval kapcsolatos feladatait szabályozó 46/2007 (OT 35.) ORFK utasítását alkalmazzák.

Ennek megfelelően sok esetben – amennyiben a gyermeket prostitúciós tevékenységen érik – őrizetbe veszik, és szabálysértési eljárást kezdeményeznek ellene.

Ezzel kapcsolatban az AJB-5980/2010 számú jelentésemben már részletesen kifejtettem az álláspontomat, mely szerint „a Sztv. 15. §-ának 2010. augusztus 19-én hatályba lépett módosítása – amely megszüntette az elzárás fiatalkorúval szembeni tilalmát, az Sztv. 14. § (2) bekezdése, mely meghatározza a fiatalkorú elzárásának lehetséges időtartamát, az Sztv. 17. § (2) bekezdése, ami szerint a pénzbírságot fiatalkorú esetében is át lehet változtatni elzárássá, valamint az Sztv. 29. § (1) bekezdése, amely meghatározza, hogy az Sztv. alkalmazása során ki tekintendő fiatalkorúnak és nem tekinti gyermeknek a fiatalkorút – alkalmas az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elve, valamint az Alkotmány 67. §-ának (1) bekezdésében foglalt gyermeki jogok tekintetében – amely szerint a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga, hogy családja az állam és a társadalom részéről olyan védelemben és gondoskodásban részesüljön, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges – visszásság előidézésére.”

A jelentésben részletesen kifejtett álláspontomat – azt továbbra is fenntartva – nem kívánom megismételni. Azt, hogy a rendőrség gyermekekkel szemben kezdeményezett szabálysértési, büntető eljárásai során érvényesül-e a gyermekek ’mindenekfelett álló érdeke’ és a rendőri szervek ezen eljárásaikban szem előtt tartják-e a gyermekbarát igazságszolgáltatás követelményét, külön vizsgálatban szeretném feltárni.

A Gyvt.-ben meghatározott, a gyermekek védelmét biztosító hatósági feladat- és hatásköröketa helyi önkormányzat képviselő-testülete, a települési önkormányzat jegyzője,a gyámhivatal (a továbbiakban együtt: gyámhatóság) gyakorolja. Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a helyi önkormányzat képviselő-testületének feladat- és hatáskörébe tartozó eljárásoknál az illetékességet a gyermek szülői felügyeletet gyakorló szülőjének, gyámjának lakóhelye határozza meg.⁴⁸

A települési önkormányzat jegyzője a városi gyámhivatal megkeresésére a gyámsági és gondnoksági ügyekben leltározási feladatokat végez, környezettanulmányt készít, valamint közreműködik a gyámhivatali határozatok végrehajtásában; dönt a gyermek védelembe vételéről és annak megszüntetéséről; a gyermeket azonnali intézkedést igénylő esetben a különélő másik szülőnél, más hozzátartozónál vagy más alkalmas személynél, illetve nevelőszülőnél, vagy – ha erre nincs mód – gyermekotthonban, fogyatékos személyek otthonában vagy pszichiátriai betegek otthonában helyezi el.⁴⁹

A városi gyámhivatal a gyermekek védelme érdekében elhelyezi a gyermeket ideiglenes hatállyal a különélő másik szülőnél, más hozzátartozónál vagy más alkalmas személynél, illetve nevelőszülőnél, vagy – ha erre nincs mód – gyermekotthonban, fogyatékos személyek otthonában vagy pszichiátriai betegek otthonában. Intézkedik az általa elrendelt és a más szerv által alkalmazott ideiglenes hatályú elhelyezés felülvizsgálatáról, megszüntetéséről és megváltoztatásáról; átmeneti nevelésbe veszi a gyermeket, és egyidejűleg gyámot (hivatásos gyámot) rendel; tartós nevelésbe veszi a gyermeket, és egyidejűleg gyámot (hivatásos gyámot) rendel. Határoz az átmeneti és a tartós nevelésbe vett gyermek kapcsolattartásáról; figyelemmel kíséri az átmeneti nevelésbe vett gyermek és a szülő kapcsolatának alakulását, a szülőnek a gondozó személlyel vagy intézménnyel való együttműködését; dönt a gyermek átmeneti vagy tartós nevelésbe vételének megszüntetéséről. Dönt az utógondozás és az utógondozói ellátás elrendeléséről; megállapítja az átmeneti vagy a tartós nevelésbe vett gyermek lakóhelyét; dönt az ideiglenes hatállyal elhelyezett, az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett, speciális szükségletű gyermek nevelési felügyeletéről; közreműködik a bírósági végrehajtási eljárásban; eljár az eredménytelen védelembe vételről szóló jegyzői értesítés alapján.⁵⁰

A szociális és gyámhivatal ellátja az illetékességi területéhez tartozó települési önkormányzat jegyzőjének és a városi gyámhivatalnak a szakmai irányítását, felügyeletét és ellenőrzését; első fokon dönt a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet végző szolgáltatók, intézmények, hálózatok engedélyezéséről és ellenőrzi működésüket; másodfokú hatósági jogkört gyakorol a települési önkormányzat jegyzőjének, a városi gyámhivatalnak a gyermekvédelmi és gyámügyi hatósági ügyeiben, valamint az ügyészség és a bíróság kivételével a Gyvt. 72. § (1) bekezdése szerinti beutaló szerv által elrendelt ideiglenes hatályú elhelyezés tekintetében, továbbá a gyermekvédelmi jelzőrendszer elégtelen működése esetén megteszi a Gyvt. 17. § (4) és (5) bekezdésében foglalt intézkedéseket.⁵¹

Ellenőrzési feladatainak ellátása során jogosult szakmai koordinációs értekezletet összehívni, elsősorban a gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatásköröket ellátó hatóságok, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók számára.⁵²

A gyámhivatalok tájékoztatása alapján megállapítottam, hogy az eljáró gyámhatóságok az eljárásukra vonatkozó jogszabályokat ismerik, feladatkörükkel tisztában vannak. Különbség a jogszabályban meghatározott eljárási cselekmények körén kívül eső –gondoskodó, megfigyelő, körültekintő – tevékenységek vonatkozásában és más szervekkel (gyermekjóléti szolgálat, rendőrség, civil szervezetek stb.) való együttműködés hatékonyságában mutatkozik, ami véleményem szerint a gyermekek védelme iránti elhivatottság meglétéből, illetve hiányából adódik.

A gyermekprostitúció gyanújának felmerülése esetén alkalmazandó intézkedésekre vonatkozóan valamennyi gyámhatóságnak egységes az álláspontja. Prostitúció gyanúja esetén a Gyvt. 67. §-a értelmében a gyámhatóság megvizsgálja a gyermek veszélyeztetettségét; a gyámhatóság a veszélyeztetettség mértékétől függően a Gyvt. 15. § (4) bekezdésében foglalt intézkedéseket teszi meg – védelembe veheti, ideiglenes hatállyal elhelyezi, a városi gyámhivatal a szülő kérelmére hozzájárulhat a gyermek más személy általi családbefogadásához, átmeneti vagy tartós nevelésbe vételét rendelheti el.

Gyvt. 17. § (4) bekezdése valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatáskörök ellátásáról, valamint a gyámhatóság szervezetéről és illetékességéről szóló 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 8. § (2) bekezdése alapján büntetőeljárást kezdeményez kiskorú veszélyeztetése, illetve kiskorú sérelmére elkövetett bűncselekmény gyanúja miatt.

A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) 85. § (2) és (3) bekezdése értelmében amennyiben a gyermek veszélyeztetettsége fennáll, de a gyermek és szülője, illetve gyámja – ide nem értve a gyermekvédelmi szakellátásban lévő gyermek gyámját – nyilatkozatban vállalják a gyermekjóléti szolgálattal való együttműködést és ennek alapján valószínűsíthető a gondozás eredményessége, a jegyző az (1) bekezdésben⁵³ foglalt döntésével egyidejűleg felhívja a gyermekjóléti szolgálatot az alapellátás keretében történő segítségnyújtásra. Ha a gyermek veszélyeztetettsége fennáll és az az alapellátás önkéntes igénybevételével sem szüntethető meg – de a gyermeket nem kell a családból kiemelni –, a jegyző a gyermeket védelembe veszi. Amennyiben a gyermek súlyos veszélyeztetettsége állapítható meg a Gyer. 95. § (1) bekezdése alapján, a gyámhatóság (jegyző vagy gyámhivatal) a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezi.

Amennyiben a gyermek felügyelet nélkül marad vagy testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését családi környezete vagy önmaga súlyosan veszélyezteti, és emiatt azonnali elhelyezése szükséges, a települési önkormányzat jegyzője, a gyámhivatal valamint a rendőrség, az idegenrendészeti hatóság, a menekültügyi hatóság, az ügyészség, a bíróság a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoksága (a továbbiakban: beutaló szerv) a gyermeket ideiglenesen a nevelésére alkalmas, azt vállaló különélő szülőnél, más hozzátartozónál, illetve személynél, vagy ha erre nincs lehetőség, a legközelebbi ideiglenes hatállyal elhelyezett gyermekek ellátását is biztosító nevelőszülőnél, vagy ha erre nincs lehetőség – az ideiglenes hatályú elhelyezés biztosítására is kijelölt – gyermekotthonban helyezi el, és erről haladéktalanul értesíti a gyámhivatalt, illetve külföldi állampolgárságú gyermek esetében –a Kormány által kijelölt gyámhivatalt. Az ideiglenes hatályú elhelyezést megalapozó súlyos veszélyeztetettségnek minősül a gyermek olyan bántalmazása, elhanyagolása, amely életét közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődésében jelentős és helyrehozhatatlan károsodást okozhat.⁵⁴

A gyámhivatal az ideiglenes hatályú elhelyezést követően – függetlenül attól, hogy arra mely beutaló szerv intézkedése alapján kerül sor, és hogy a döntést megfellebbezték-e – annak elrendelésétől számított harminc napon belül megszünteti az ideiglenes hatályú elhelyezést, ha annak okai nem állnak fenn. Vagy harmincöt napon belül elrendeli a gyermek átmeneti vagy tartós nevelésbe vételét, vagy két hónapon belül pert indít az ideiglenes hatályú elhelyezés fenntartása vagy megváltoztatása mellett a gyermekelhelyezés megváltoztatása, illetve a szülői felügyelet megszüntetése iránt.⁵⁵

Ha a gyámhivatal az ideiglenes hatályú elhelyezés alapján azt állapítja meg, hogy a szülői felügyelet megszüntetésének okai nem állnak fenn, de a gyermek fejlődése a korábbi környezetében nincs biztosítva, két hónapon belül pert indít a szülő (szülők) ellen a gyermeknek a különélő másik szülőnél vagy harmadik személynél történő elhelyezése iránt.⁵⁶

A gyámhivatal a gyermeket átmeneti nevelésbe veszi, ha a gyermek fejlődését a családi környezete veszélyezteti, és veszélyeztetettségét az alapellátás keretében biztosított szolgáltatásokkal, valamint a védelembe vétellel nem lehetett megszüntetni, illetve attól eredmény nem várható, továbbá, ha a gyermek megfelelő gondozása a családján belül nem biztosítható. Az átmeneti nevelésbe vétellel egyidejűleg a gyámhivatal a gyermeket nevelőszülőnél vagy – ha ez nem lehetséges – gyermekotthonban, illetve fogyatékos vagy pszichiátriai betegek otthonában helyezi el és gyámot (hivatásos gyámot) rendel.⁵⁷

A gyámhivatal a gyermeket tartós nevelésbe veszi, ha a szülő vagy mindkét szülő felügyeleti jogát a bíróság megszüntette, a szülő vagy mindkét szülő elhalálozott, és a gyermeknek nincs felügyeletet gyakorló szülője, a gyermek ismeretlen szülőktől származik, feltéve, hogy az a)-c) pontokban meghatározott esetekben a gyermek neveléséről a Csjt. 95-97. §-ai alapján kirendelt gyám útján nem lehet gondoskodni.

A vizsgálat során – egy kivételével – valamennyi megyei gyámhivatal arról számolt be, hogy a gyermekprostitúció jelen van az illetékességi területükön. A legveszélyeztetettebbek a 14-17 év körüli lányok, akik rossz családi és anyagi körülmények között élnek.

A jelzőrendszer nem megfelelően működik, a jelző rendszer tagjai számos esetben nem, vagy késedelmesen élnek jelzéssel az illetékes hatóságok felé. A gyermekjóléti szolgálat azon jelzésével kapcsolatban, mely szerint a gyermekprostitúció legalizálása érdekében a szexuális kizsákmányolók bevett gyakorlata, hogy a kiskorúval házasságot kötnek, felhívom a gyámhivatal figyelmét arra, hogy a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 34. és 36. §-aiban kellő mértékben szabályozottak azok a szempontok, amelyek alapján a gyámhatóság az engedélyt megadhatja vagy megtagadhatja. „A gyámhivatal a házasságkötésre vonatkozó előzetes engedélyt akkor adja meg, ha a házasságkötés a kiskorú gyermek érdekét szolgálja, az engedély megadása iránti kérelmet a kiskorú gyermek szabad akaratából, befolyástól mentesen nyújtotta be, és az előzetes engedély megadásához szükséges iratokat (orvosi igazolás, jövedelemigazolás, valamint a családvédelmi szakszolgálat tanácsadáson való részvétel igazolása) csatolta.

A házasságkötés nem jár a nagykorúság megszerzésével, ha a házasságot (…) kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt nyilvánította érvénytelennek.⁵⁸ A kiskorú személy házassága akkor érvényes, ha a házasfelek a gyámhatóság engedélyéhez kötött házasságot engedéllyel kötik meg, és a gyámhatóság a tizenhatodik életévét már betöltött személynek adja meg a házasságkötési engedélyt. Az érvényes házasságkötés tényével a tizennyolcadik életévét még be nem töltött kiskorú nagykorúvá válik.⁵⁹ A gyámhatóságoknak fokozottan oda kell figyelniük a kiskorú gyermek házasságkötési kérelmének vizsgálatára, és ki kell zárniuk annak minden eshetőségét, hogy a házasulási szándék valamely bűncselekmény esetleges „legalizálására”, illetve leplezésére irányuljon. A gyámhivataloknak irányítási és ellenőrzési jogkörükben – például szakmai értekezletek keretében a gyermekjóléti, illetve a rendőrséggel együttműködve – hangsúlyozni és szorgalmazniuk kell a gyámhatóságok jelzési és együttműködési kötelezettségének kiemelt jelentőségét.

A gyámhivatalok válaszleveleiből – a jelzőrendszer többi tagjához hasonlóan – szintén kitűnik, hogy adott esetben a gyermekprostitúció kapcsán felmerült gyanú megalapozott illetve megalapozatlan volta a jelzőrendszer tagjait jelzési kötelezettségük teljesítésében korlátozza; a gyámhatóságok kizárólag a gyermekprostitúcióra utaló gyanú bebizonyosodását követően foganatosítanak gyermekvédelmi intézkedéseket. A jelzőrendszer tagjai (gyermekjóléti szolgálat, iskolai munkatárs, rendőrség stb.) nincsenek sem eszközei, sem szükséges speciális felkészültségük arra vonatkozóan, hogy felmérjék a jelenséget, arra pedig még kevésbé, hogy milyen módon kezeljék a problémát, amennyiben felmerül a prostitúció gyanúja. Kapcsolódó megállapításaimat a gyermekjóléti szolgálatok vonatkozásában már részleteztem.

A gyámhivatalok a gyermekprostitúció, mint jelenség visszaszorításával kapcsolatos javaslatként a prevenció fontosságát emelték ki, amely komplex társadalmi, jogi és szakmai szemléletváltást feltételez. Szükség lenne a gyermekek korához és fejlettségéhez igazodó óvodai, általános iskolai ismeretterjesztő-felvilágosító előadások, szabadidős programok szervezésére. A képzett és tapasztalt szakembereket célszerű lenen bevonni az iskolai felvilágosítás programjába. A szabadidős programok nem közvetlenül a prostitúciótól védik meg a gyermeket, hanem a valahova tartozás érzetét alakítja ki a gyermekben, biztonságérzetet ad neki, fejleszti az önértékelését és az együttműködési készségét, ezáltal csökken a prostitualizálódás esélye.

Kifejezetten fontos lenne a jelzőrendszeri tagok gyermekprostitúciós témában való képzése és tájékoztatása, ugyanis sokan nincsenek még azzal sem tisztában, hogy a jelzéseiket milyen eljárási cselekmények követik. A prostitúciós tevékenység felismerésére, kezelésére és az utógondozásra vonatkozó protokollok, módszertani útmutatók kidolgozása az egységes és hatékony gyermekvédelmi rendszer működését támogatná. A fokozott rendőri járőrözés, igazoltatás és a szociális munkások utcai jelenléte nagy eséllyel csökkentené azoknak a szervezett bandáknak a számát, akik szexuális kizsákmányolás céljával környékezik meg a gyermekeket.

Fentiek alapján megállapítottam, azáltal, hogy a gyámhatóságok a prostitúció gyanújának felmerülése esetén nem hozzák meg a gyermekek védelme érdekében szükséges intézkedéseket és nem élnek jelzéssel a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai felé, valamint, hogy a jelzőrendszer tagjaival nem működnek együtt, sérül a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való joga. Mindez az állam gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint intézményvédelmi kötelezettségével összefüggésben alkotmányos visszásságot idéz elő.

A vizsgálatom feltárta azt is, hogy a gyámhatóság munkatársai számára sem állnak rendelkezésre olyan speciális ismeretek, valamint szakmai protokollok, gyakorlati útmutatók, amelyek segítené a munkájukat a gyermekprostitúció feltárásában és a gyermekek védelme érdekében kötelezően megteendő intézkedések meghozatalában. Ezek hiányában pedig ugyancsak nem tudnak kellő időben és hatékonysággal fellépni, valamint megfelelő segítséget nyújtani a prostitúció áldozatává vált gyermekeknek.

¹ AJB 4147/2010 számú jelentés

² Forrás: Herczog Mária, Gyurkó Szilvia – A gyermekek kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolása, Zárótanulmány, Budapest, 2006

³ ENSZ Emberi Jogi Bizottság 1992-ben tartott, 48. ülése a gyermekkereskedelemről.

⁴ Richard J. Estes, Ph.D., and Neil Alan Weiner, Ph.D. Commercial Sexual Exploitation of Children in the U.S. Canada and Mexico, University of Pennsylvania, September 18, 2001.

⁵ United Nations Crime and Justice Research Inst. – COSTA RICA – THAILAND – UKRAINE

⁶ Nemzetközi Munkaügyi Szervezet

⁷ DePaul University’s International Human Rights Law Institute

⁸ End Child Prostitution, Child Pornography and Trafficking of Children for Sexual Purposes

⁹ Lásd: ECPAT, (www.ecpat.org)

¹⁰ Ruxton, S.: Child sexual exploitation – an action plan for Europe, Save the Children, Stockholm, 2002

¹¹ Herczog M. (2002), i.m.; Börje Svensson: Victims and perpetrators on sexual abuse and treatment, Save the Children, Svédország, 2000; Report on implementation of the national plan for the supression of trafficking in persons during the year of 2004, Zágráb, 2005;

¹² A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény

¹³ http://www.mitortent.hu/sztori/y3jkxy1/lecsuktak-borsodban-az-els%C3%B5-fiatalkorut.aspx

¹⁴ http://www.hir24.hu/belfold/2011/01/27/pinter-nincs-gyermekprostitucio-magyarorszagon/

¹⁵http://www.mitortent.hu/kereses/?q=gyermekprostit%C3%BAci%C3%B3+bel%C3%BCgyminiszter+%C3%A9kes+ilona

¹⁶ http://www.mona-hungary.hu/object.a0cd0bee-232d-4854-a903-4582bbc0d199.ivy

¹⁷ http://fn.hir24.hu/itthon/2011/06/17/felnyitnak_pinter_sandor_szemet

¹⁸http://www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_szoveg?P_CKL=39&p_uln=68&p_felsz=92&p_szoveg=&p_stilus=

¹⁹http://www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_szoveg?P_CKL=39&p_uln=68&p_felsz=94&p_szoveg=&p_stilus=

²⁰ http://fn.hir24.hu/itthon/2011/06/17/felnyitnak_pinter_sandor_szemet

²¹ http://lehetmas.hu/ugyek/27206/nyilt-level-pinter-sandor-belugyminiszternek/

²² http://nol.hu/belfold/20110816-fiatalkoru_oromlanyok_a_bekamerazott_aluljaroban

²³ http://www.os.mti.hu/hirek/70304/lmp_elfelejtett_gyermekek_viragzo_prostitucio

²⁴ Szó szerinti idézet a hódmezővásárhelyi Kagylóhéj Gyermekjóléti Központ és Családsegítő Szolgálat szakmai vezetőjének leveléből

²⁵ Gyvt. 25. §.

²⁶ Országos Kriminológiai Intézet, MONA Alapítvány

²⁷ Az Obtv. 18. § (4) bekezdése alapján az országgyűlési biztos az általa vizsgált ügyben bármely szervtől – ideértve az e törvény szerint hatóságnak nem minősülő szerveket is – vagy annak munkatársától írásbeli magyarázatot, nyilatkozatot, felvilágosítást vagy véleményt kérhet.

²⁸ Jellemzően az ún. szükségességi-arányossági tesztet, a nem alapvető joggal összefüggő hátrányos megkülönböztetés esetén az ésszerűségi tesztet, a tulajdonjog korlátozása esetén pedig közérdekűségi tesztet.

²⁹ Vö. 9/1992. (I. 30.) AB határozat.

³⁰ 4/1997. (I. 22.) AB határozat

³¹ 30/1990. (XII. 15.) AB határozat, ABH 1990, 128., 134.

³² 16/1993. (III. 12.) AB határozat, ABH 1993, 143., 154.

³³ 64/1991. (XII. 17.) AB határozat

³⁴ 79/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 399., 405.

³⁵ OBH 2057/2008., OBH 2223/2008., OBH 1588/2008., AJB 3432/2009., AJB 1920/2010., AJB 4149/2010. számú jelentések

³⁶ 79/1995. (XII. 21.) AB határozat

³⁷ Magyarországon kihirdette az 1991. évi LXIV. törvény

³⁸ Gyvt. 14. §

³⁹ Gyvt. 11. § (1) bekezdés

⁴⁰ Gyvt. 17. § (1) bekezdés

⁴¹ Gyvt. 17. § (2) és (3) bekezdés

⁴² A személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet 14. § (1)

⁴³ NM rendelet 14. § (3) a pontja, 15. § (2) és (3) bekezdése

⁴⁴ NM rendelet 19. § (1) és (3) bekezdése

⁴⁵ Lásd a Hódmezővásárhelyi gyermekjóléti szolgálat válaszát!

⁴⁶ Gyvt. 52. §

⁴⁷ Gyvt. 53. §

⁴⁸ Gyvt. 16. §

⁴⁹ A gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatáskörök ellátásáról, valamint a gyámhatóság szervezetéről és illetékességéről szóló 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés c), e), f) pontja

⁵⁰ Korm. rendelet 5. §

⁵¹ Korm. rendelet 13. §

⁵² Korm. rendelet 15. §

⁵³ A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 85. § (1) bekezdése értelmében a jegyző a védelembe vétel iránti kérelmet elutasítja, illetve a hivatalból indított eljárást megszünteti, ha a gyermek veszélyeztetettsége nem áll fenn.

⁵⁴ Gyvt. 72. § (2) és (3) bekezdés

⁵⁵ Gyvt. 73. § (1) bekezdés

⁵⁶ Gyvt. 74. § (1) bekezdés

⁵⁷ Gyvt. 77. § (1) bekezdés

⁵⁸ 1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvről (Ptk.)

⁵⁹ Ptk. Kommentár

⁶⁰ OBH-1024/2008 számú jelentés