0-10 ev közöttiek bántalmazása grafikon 2021

Gyermekvédelmi visszajelzésekből – Rész I.

A Magyar Péter által emlegetett gyermekvédelmi jelentés itt letölthető (PDF). A többek között a KSH “gyermekvédelmi szakellátásban részesülő fiatalok” tábláiból merítkező dokumentum néhány részét az alábbiakban emeljük ki. 

Preambulum:

  • Tárgy: Gyermekvédelmi gyámok bántalmazással kapcsolatos ismeretek feltérképezése.
  • Készítette: Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat Meghallgató és Terápiás Szolgálatfejlesztési Osztálya. (Teljesen egyező nem találtam, de itt lehet a jogutód egy része, melynek honlapja a Budapesti Javítóintézetéhez hasonlít kivitelezésben, de ez csak a SZGYF Informatikai Főosztály műve. – Szerk.)
  • Dátum: 2021. ősz (2021. július-november, végleges forma októberben – 5. old., Szerk.).
  • Reprezentativitás: A felmérésben résztvevő minta (pl. megkérdezett emberek) statisztikailag hűen tükrözi a teljes vizsgált populációt (alapsokaságot), így az eredmények általánosíthatók.
  • Célok: gyermekvédelmi gyámság alatt álló gyermekeket érintő bántalmazás és a bántalmazással szembeni fellépés, másrészt a gyermekvédelmi gyámok attitűdjeinek és tudásának vizsgálata a gyermekbántalmazás különböző típusairól.
  • Módszertan: A kutatási beszámoló a kvantitatív felmérés tapasztalatait foglalja össze, melyet megelőzött egy kvalitatív elemzés, aminek keretében hét gyermekvédelmi gyámmal készült félig strukturált interjú.
  • Kitöltők száma: 507 személy (676-ból), az összes gyám 75%-a.

Tények

  • Írja a dokumentum rögtön az elején, hogy “az elmúlt 10 évben” (3. old., Előszó). Tehát vizsgálata kiterjedt erre az időszakra, ami 2011-2021-et jelent. A kormánypárt 2010 óta vezeti az országot.
  • Gyermekjogi Egyezmény: Ennek kapcsán volt egy korábbi cikkünkben egy részlet, hogy ott is rávilágítottak többen az ellentmondásokra (Lásd: Szerinted mikor kezdődött az egész LMBTQ mizéria? – Szerk.).
  • Meghallgató és Terápiás Központok helyszínei egyeznek a gyermekek hatósági ki- és meghallgatás helyszíneivel (lásd: 4. old., Bevezető).
  • Az igazságszolgáltatás és a gyermekvédelem együttműködésével készült a kutatás.
  • A gyámoknak nem egyértelmű a jelzés módja és célja, vagyis nincs egységes álláspontjuk, hogy kit, hogyan és milyen céllal értesítenek incidensek esetén (4. old., Bevezető). Minden negyedik gyermekvédelmi gyám szerint, mérlegelni kell azt, hogy áldozata-e az adott gyermek a bűncselekménynek. Meglepő, hogy a gyermek szexuális szolgáltatásban való részvételében nem egyértelmű minden gyermekvédelmi gyám számára az áldozatiság.
  • A gyermekvédelmi gyámok átlagosan több gyermek képviseletét látják el, mint a Gyermekvédelmi törvény szerinti maximalizált 30 fő. A gyámok fele több mint 30 gyermek, és minden tizedik gyám több mint 40 gyermek képviseletét látja el.
  • Gyámok információi és ismeretei többségében nem csatornázódnak be az igazságszolgáltatás által végzett adatgyűjtésbe.
  • A bántalmazási esetek közül a szexuális bántalmazások ügyében indulnak legkevésbé eljárások. Minden negyedik szexuális bántalmazási eset rejtve marad. Az eljárások felét (tehát 4-1=3, majd 3/2=1,5 – Szerk.) bizonyítékok hiányában lezárják vádemelés nélkül.
  • A vizsgált időszakban összesen 676 gyám volt az országban.
  • Gyermekvédelmi gyámok (507 fő) által képviselt gyermekek összlétszáma 15 807 fő, de szakellátásban együtt 20 743 gyerek volt.
  • A kitöltő gyermekvédelmi gyámok közel fele a jogszabályban meghatározottnál magasabb esetszámmal végzi munkáját (223 fő, 43%).
  • A legmagasabb, egy gyermekvédelmi gyámhoz kötődő esetszám 53 volt, 55 fő adott meg 40 feletti esetszámot. (ÉRDEKESSÉG: A speciális és kettős ellátási szükségletű gyermeket két gyermekként kell figyelembe venni az esetszám számításakor. Gyvt. 84. § (6a))
  • A civil és egyházi fenntartású intézményeknél a kutatásnak nincs tudomása speciális igényű férőhelyekről (7. old.).
  • Átlagosan 7 gyermek volt bántalmazva (~tehát a ~31,2 gyerekből 7 gyerek… – Szerk.).
  • Mindössze 14% (73 fő) fogalmazta meg azt, hogy az általa képviselt gyermekek közül egy sem érintett a bántalmazás egyik formájában sem.
  • Gyám válasza, hogy honnan szerzett tudomást a bántalmazásról: kevesebben említették a nevelőszülői tanácsadót, az oktatási intézményt, a rendőrt vagy az orvost a bármilyen típusú bántalmazásról szerzett információ forrásaként.
  • Mi okozott nehézséget a bántalmazás tényszerűségének megállapításában a gyámnak:
    • a felismerés nehézsége;
    • a gondozási hely nem kooperatív magatartása;
    • az áldozat elfogadja vagy titkolja a történteket, visszakozik, tagad, félelemből vagy az elkövető iránti kötődésből;
    • egymásnak ellentmondó nyilatkozatok között kell eligazodni;
    • a megfelelő szakmai segítségnyújtás hiányát a bántalmazás-helyzet kezelésében és felismerésében. (Itt kiemelik a szakemberhiányt, az elterelés és rehabilitáció korlátozott lehetőségeit).
  • A megkérdezettek 25%-a (124 fő) arról számolt be, hogy egyetlen esetben sem indult rendőrségi eljárás gyermekbántalmazási ügyben a 2019-2021 (2 év) közötti időszakban.
  • 2019-2021 (2 év): A válaszadó gyermekvédelmi gyámok fele (250 fő) mondta azt, hogy 437 esetben indult rendőrségi eljárás szexuális bántalmazási ügyben. A gyermekvédelmi gyámok közül 22 fő tapasztalta azt, hogy a jelzése ellenére nem indult nyomozás.

Megállapítások

  • A gyámoknak több esetben nincs meg az alapvető elvi/erkölcsi/törvényi ismereti (egyik, vagy több) normájuk, hogy abúzust kellő mértékben érdemben meghatározzanak.
  • Nincs elég gyám – lásd a tényeknél a több mint 30, ill. 40 számokat (a 15.807 gyermeket eloszthatod az 507 fővel, így 31,2 gyerek jön ki – Szerk.).
  • Az igazságszolgáltatás többségében nem veszi figyelembe a gyámok információit.
  • A szexuális abúzus ügyekben indul legkevésbé eljárás (lásd Bicske…?).
  • Négy szexuálisan bántalmazott gyermekből 1-2 (~1,5) gyermek ügyével tudnak foglalkozni (ez lehet bizonyítékhiány, bármilyen keserű is ezt leírni – Szerk.).
  • Fent láthatod, hogy 15.807 gyerekről tudtak nyilatkozni a gyámok, tehát maximum 76,2% gyerekről – a maradék 23,8%-ról nem.
  • Vedd figyelembe a fenti tényeket a bántalmazások számát illetően, majd azt is, hogy mi volt itt az első megállapítás mondat.
  • A forrás tény felveti a gyermekvédelmi jelzőrendszer működésének és az ágazati minisztérium által kiadott „Bántalmazási Protokoll” működtetésének hiányosságait. Felvetem, hogy a gyermek nem mindig jutott el rendőrig és/vagy orvosig, de ez lehet alaptalan, noha nem logikátlan feltételezés: hiszen ha van sérelmi bizonyíték, miért ne indulhatna bizonyító eljárás és vádemelés? – Szerk.
  • A kutatás szerint a gyám azért nem tud segíteni számos esetben, mert a gondozási hely nem működik együtt; az áldozat fél, vagy a bántalmazó pszichés hatása alatt áll.
  • Az áldozatnak nincs biztosítva a megfelelő szakmai segítség.
  • A kitudódott bántalmazások 1/4 részében nem indult rendőrségi eljárás. Miért nem? – Szerk.
  • A bejelentések nagyobb részében kritikus pont volt a “bizonyítékok hiánya”. Hiába volt ezek szerint vallomás, ha nem volt mivel bizonyítani – Szerk.

Eljárás sikertelenségének és elhúzódásának okai

Igen hitvány mondatokat is lehet találni a kutatási jelentésben. Például a kedves olvasó ezt hogyan értelmezi: „a nyomozóhatóság a bántalmazást nevelési célzatnak minősítette”?

  • Az eljárás elhúzódása hátráltatta a bűncselekmény felderítését:
    • „a jelzést követően az eljárást egészen hamar megindítják, viszont a nyomozás jóval később veszi kezdetét, így nem lesz elég bizonyíték a vádemeléshez”;
    • „a gyermeket nagyon hosszú idő után hallgatják ki, már nem emlékszik a pontos részletekre, vagy nem mer beszélni róla. Megfélemlítik”
    • „szakellátásban történő elhelyezés után akár, több hónap, fél év, vagy egy év telik el mire olyan szinten nyílik meg a gyermek, hogy feltételezhető a bűncselekmény, ekkor már nem bizonyítható, hogy a cselekmény a vér szerinti családjában történt”
    • „több esetben túl sok idő telik el a szexuális bántalmazás, és a bántalmazás kiderülése között. Túl sokáig tart az eljárás, így a többször meghallgatott gyermek főleg ha értelmileg sérült nem mindig tud pontosan visszaemlékezni”
    • „A jelzéstől 11 hónap telt el mire a gyermeket egy igazságügyi pszichológus meghallgatta. A gyermekek az eltelt idő miatt és az életkorukból adódóan nem emlékeztek a történtekre”.
  • Egyértelmű vagy kellő mennyiségű bizonyíték hiánya / nem bizonyítható:
    • „sok idő telik el, mire kiderül a bántalmazás, már nem beszerezhetőek a tényszerű bizonyítékok orvosi látlelet, stb.; – gyakran a gyermek vallomását nem veszik elegendő biz.[onyíték]nak”
    • „az ügyészség csak olyan ügyeket vállal fel döntően, ahol biztosított a váderedményesség, (…)”
    • „csak a gyermekek szakértői vizsgálatából indultak ki, ami nem volt teljesen egyértelmű, senkit nem hallgattak meg az ügyben így bizonyíték hiányában lezárták”
    • „többnyire az igazságügyi pszichológus szakértői véleményében le van írva a bántalmazás, de ezt a nyomozóhatóság nem tudja bizonyítani, ezért megszüntetik az eljárást”
    • „kevéssé használják, illetve fogadják el a pszichológia módszereit a bizonyítási eljárásban”
  • A gyermek hiányos vallomása (bántalmazótól való félelme vagy személyes kapcsolata miatt, a kihallgatási-helyzet miatt):
    • „a kislány még kislány és nem tudta elmondani mindenki előtt mit tett vele az apja. Azóta is kapcsolattartásra kötelezzük a gyermeket vele. Most 12 éves és jönnek a képek, de! mivel nem mondja el, hogy pontosan mi történt így nem is indít senki semmit, mert nem bizonyító erejű a bíróságon”
    • „valószínűleg a gyermekek meghallgatásában volt a probléma, a gyermekbarát kihallgatás sajnos
    • „a gyermekek vizsgálata, meghallgatása félelmet ijedtséget vált ki belőlük, ezért nem mernek őszintén válaszolni. Gyakran nem az értelmi képességeiknek megfelelően teszik fel a kérdéseket nekik, ezért nem is értik a kérdést. A bántalmazó gyakran megfenyegeti őket, amely miatt nem adnak egyértelmű válaszolt a meghallgatások során”
    • „a rendőrség a gyermek igazságügyi pszichológus szakértői vizsgálatának eredménye alapján zárta le az eljárást. A vizsgálat (fél órás, beszélgetéses) nem tudott feltárni a gyermek ellen elkövetett bűncselekményt. Ennyi idő alatt a gyermek nem nyílt meg egy idegen ember előtt, a vizsgáló szakértő vizsgálati technikája szakmailag is erősen kérdéses volt számomra. Előfordult, hogy behívott, hogy segítsek neki, mert nem érti, hogy a gyermek mit mondott” nem elég gyermekbarát ahhoz, hogy egy sérült gyermek megnyíljon egy számára idegen személye előtt”
  • Törvényi keretek, háttér (pl: nem találják elég súlyosnak az esetet):
    • „PTK és a GYVT nincs összhangban”
    • „az általam emberkereskedelemként vélelmezett ügy, nem felelt meg a jogszabályban rögzített fogalmi kritériumnak”
    • „a nyomozóhatóság a bántalmazást nevelési célzatnak minősítette”
    • „nem volt fizikai sérülés”
    • „a bántalmazást (a gyermek elmondása szerint alkarral felszorította a falra és verbálisan megfenyegette) nem tartották elég súlyosnak”
    • „14 éves gyermekvédelmi gyámolt lánytól “kicsaltak” fotókat, amivel visszaéltek, de a rendőrség úgy ítélte meg, hogy ezek még beleférnek a mai társadalmi normába”
    • „A nyomozás végül “enyhe” mértékű bántalmazást állapított meg, az ügyészség nem tartotta megalapozottnak a vádemelést”.
  • Tanúk hiánya vagy a tanúvallomás visszavonása:
    • „családon belüli bántalmazások bizonyítása nehézkes, a jelzőrendszer tagjai, főleg kistelepülésen nem merik felvállalni”
  • Egymásnak ellentmondó bizonyítékok:
    • „nehéz bizonyítani azokat az eseteket, ahol a két fél egymásnak teljesen ellentétes dolgokat állít és nincs tanú, sem fizikai nyom, a szakértő véleménye sokszor kevés”)
    • „a fiatalkorú szava a felnőtt szavával szemben. Az apa nem vallotta magát bűnösnek, és neki hittek a gyermek és a szakemberek ellenében”
    • „gyermek által elmondottakat a nyom.hat. nem veszi kellő súllyal figyelembe”
  • Rendőrség információ hiánya, szakmai kompetencia hiánya:
    • jogilag nem tudják, hogy hogyan kell eljárni”, „nem megfelelően nyomoznak”
    • „a nevelésbe vett gyermekek a rendőrség álláspontja alapján hazudik, szökik, keresi a bajt! Ha drogot, vagy alkoholt kap, ő tehet róla”
    • „nem alapos a nyomozás. Gyakran előfordul áldozat hibáztató attitűd”.

Gyám feladata?

Ez a kutatás sokat foglalkozik a gyámmal, de nem csak neki van felelőssége. Nézzünk egy “protokollt” a Szociális és Gyermekjóléti Főigazgatóság oldaláról: https://szgyf.gov.hu/wp-content/uploads/2024/05/Modszertan_Gyermekbantalmazas-kivizsg2022.pdf. Ezek szerint a sorrend a következő a gyám szemszögéből:

  1. A bántalmazott gyermek felkeresése.
  2. A gondozási hely azonnali hatállyal történő megváltoztatása.
  3. A rendőrségi feljelentés megtétele.
  4. Gyámhatóság értesítése.
  5. Részvétel a gyermekbántalmazással kapcsolatos intézményi feladatok végrehajtásban.
  6. Együttműködés a gyermekbántalmazás kivizsgálásában.
  7. Egyéb szükséges intézkedések megtétele.
  8. Gyermekvédelmi gyám teendői gyermekbántalmazás vagy annak gyanújának észlelése esetén: ENNÉL fontos leszögezni, hogy ez az egy lépés már segít. Valamint talán azt is meg kéne kérdezni, hogy miért van ez így külön kiírva? – Szerk.
  9. A gyermek tájékoztatásához és véleménynyilvánításához való jogának érvényre juttatása.
  10. Javítóintézeti ellátott gyermek gyermekvédelmi gyámjának eltérő feladatai.

Tehát a gyám alapvetően a gondozási hely vezetőjét értesíti (ezt – ha jól értelmezem és aktuális /hiszen 2022-es év is szerepel rajta, miért ne volna az/ a protokoll – a gyámok csak 38%-a teszi meg – Szerk.).

Bántalmazások sokasága

A kutatás a WHO értlemezése alapján elkülönített négy bántalmazási formát: pszichológiai (érzelmi-lelki), fizikai, szexuális és elhanyagolás. Ezek alapján az alábbi válaszokat adták a gyámok a gyermekeket ért bántalmazások mennyiségére és típusára:

  • Egy típus: Egy bántalmazási formát a válaszadók 13%-a (66 fő) jelölt meg, legtöbben, 28 fő a „fizikai” bántalmazást említette, mint egyetlen megjelenő típust.
  • Két típus: Kétféle bántalmazási típusról 29% (145 fő) számolt be, amelyből az „érzelmi-lelki” és az „elhanyagolás” a leggyakoribb (44 fő), legritkábban (4 fő) pedig a „szexuális” és „elhanyagolás” típusú bántalmazások fordultak elő.
  • Három bántalmazási típust 29% (146 fő) társított az általa képviselt gyermekek köréhez, közülük 86 fő a „szexuális” bántalmazást említette két másik változattal együtt.
  • Mind a négy kategóriát 19% (98 fő) tapasztalta. Tehát a megkérdezettek 77%-a (389 fő) mondta azt, hogy a bántalmazások típusai együttesen jelennek meg, ebből 46% (235 fő) állapította meg, hogy a gyermekek szexuális bántalmazásban is érintettek.

Emlékeztetőül: Ezek még “csak” a 0 és 10 év közötti gyerekek! (Lásd grafikonon az évek. – Szerk.)

A kutatás megállapítja, hogy míg a 12-15 év közöttiek csoportjában legjellemzőbb az egy bántalmazási forma megjelenése, az összes többi korcsoportban a bántalmazási kategóriák együttesen jelennek meg.
A szexuális bántalmazás minden korosztályra jellemző, de az a tendencia, hogy a gyermekek egyre fiatalabb korukra lesznek szexuális erőszak áldozatai.

A gyermekvédelmi gyámok 44%-a (224 fő) szerint gyámolt gyermekeik közül nincs olyan, aki a szakellátásba kerülése előtt szenvedett el szexuális bántalmazást (22. old.).

A gyermekvédelmi gyámok szerint a gondozási helyükön 77 gyermek szenvedett el szexuális bántalmazást felnőtt részéről. Ez a teljes gyermekszám 0,5%-a, a bántalmazáson átesett gyerekek 2,3%-a.

Érdekesség, hogy a legtöbb gyám először a pszichológust említi a bántalmazási sorrenden.

(Folyt. köv. – ez még csak az első 25 oldal – Szerk.)

#újbuda #rendszertvaltok #nopropaganda


A fenti QR kóddal a „Legyél a Változás Egyület„-et tudod támogatni REpontoknál. Köszönjük!

XI. kerületi TISZA SZIGET TAGSÁG – ra itt tudsz jelentkezni.

Érdekesnek találtad ezt a cikket? Legyél te is köztünk, legyél te is Rendszerváltó!