Ott tartottunk, hogy pszichológust részesítenek előnyben a gyámok. A kutatás már megemlítette a protokollt – mely visszás Bicske és Szőlő utca “vezetőinek” tekintetében. Nézzük, mit találunk még, mik a konzekvenciák. Idő közben pedig Magyar Péter egy 78 oldalas ombudsmani jelentésből is idéz, melytől nem lesz szebb a gyermekvédelmi kép. Sőt!
Egy rövid statisztikai áttekintés diagramokkal, hogy lásd, mennyien és mikor kerültek gyermekek szakellátásba:
Ránézésre rögtön bennünk is felmerül a kérdés, hogy mi történik a 14-17 éves kiskorúakkal, ill. miért több a 0-13 éves korú szinte minden évben. Vajon utóbbit a családok gazdasági helyzete indokolja? De térjünk vissza a korábbi dokumentumhoz.
Engedély nélküli távollétek (~szökések)
A megkérdezettek 23%-a (115 fő) mondta azt, hogy az általa képviselt, bántalmazott gyermekek közül van olyan, aki jelenleg tartósan távol van gondozási helyéről. Tehát legalább 115 gyermek biztosan elszökött valahova – gondolj bele a “Martin” történetébe, aki többek között liftben aludt.
Itt találtam egy jó hírt, miszerint a gyámok 97%-a (492 fő) szerint megvalósul az engedély nélküli távollét okainak feltárása. Szerintem ez bizakodásra adhat okot. Sajnos a maradék 3%-ban ez nem valósul meg, ill. mint Martin, más gyerekek is pár órát és/vagy napot töltenek az adott helyen, mielőtt újból elszöknek.
Okoknál keserédes hallgatni, hogy a bántalmazott gyermekek leggyakrabban vér szerinti családjukhoz mennek vissza. Az is szomorú, hogy meglévő párkapcsolat hiánya vezet odáig. E kettő esetén nehéz lehet előremozdulni, de megjelennek a gondozási helyek kereteihez, szabályaihoz való alkalmazkodás nehézségei, az érzelmi kötődés hiánya, az önálló élet és a szabadság utáni vágy is („buli, csavargás, barátokkal való együtt lógás”). Továbbá, az iskolai kudarcélmények miatti iskolakerülés, a tankötelezettség elmulasztása, illetve az, hogy pénzkeresés céljából dolgozni szeretnének. Több gyermekvédelmi gyám úgy látja, hogy a gondozási helyen nem tudnak megfelelő figyelmet biztosítani a gyermekek számára, hiányoznak a segítő szakemberek, és a gyerekek érdeklődésének megfelelő programok. Szerintem ez utóbbiakon tudnának és kell is a szervezeteknek dolgoznia.
A mintában elvétve jelenik meg okként a szerhasználat vagy valamilyen más függőség.
Bántalmazások összesen
A gyámok szerint az alájuk tartozó gyermek több mint 21%-a (3381 gyermek) érintett a bántalmazás valamelyik formájában. Az érintett gyermekek fiú-lány aránya megközelítőleg ugyanannyi (fiú: 1684, lány: 1697).
A gyermekvédelmi gyámok meglátása szerint a gyermekek 2,3%-a (362 gyermek) érintett szexuális bántalmazásban. Szemben a bántalmazás más formáival, a szexuális abúzusban érintett gyermekek között nagyobb arányban jellenek meg a lányok (68%). (Összesen fiú 115, összesen lány 247, 29. old.)
Áldozathibáztatás
A gyermekvédelmi gyámok negyede szerint (134 fő) a bántalmazásban való érintettség nem jár együtt egyértelműen az áldozatisággal, az áldozati státusz minden esetben mérlegelés tárgya. Egy gyermekvédelmi gyám mondta azt, hogy a gyermek nem áldozata a bűncselekménynek. (Ezekben a véleményekben az áldozathibáztatás jelensége észlelhető. A válaszokból kiderül, hogy az érintett gyermek nem igazodik a normákhoz, megszegi az általánosan elfogadott erkölcsi szabályokat, engedetlen, tehát tehet arról, ami vele történik.
Arra a kérdésre, hogy a „gyámolt gyermek szexuális szolgáltatásban, prostitúcióban, pornográfiában, munka célú kizsákmányolásban, bűncselekményre kényszerítésben való érintettsége esetén kell-e a gyermek számára segítséget nyújtani?”, a gyermekvédelmi gyámok 90%-a (457 fő) válaszolta, hogy minden esetben, mérlegelés nélkül kell. A 4%-uk (20 fő) szerint csak akkor kell segítséget nyújtani, ha a gyermek kéri. Mindössze egy gyermekvédelmi gyám mondta azt, hogy nem kell megsegíteni a gyermeket. A fennmaradó 6% (29 fő) nem válaszolt a kérdésre, vagy nem volt releváns tapasztalata.
A minta 2%-a (12 fő) nem tartja feladatának, hogy szexualitással kapcsolatos kérdésekben – fentebb felsoroltak – beszéljen a gyermekkel. A megkérdezettek 17%-a (86 fő) kérdésre nem válaszolt, vagy nem volt gyermekkereskedelmi áldozat az általa képviseltek között.
Rendőrségi és egyéb igazságügyi meghallgatással kapcsolatos tapasztalatok
A gyermekvédelmi gyámok 90%-a (460 fő) vett már részt rendőrségi vagy igazságügyi meghallgatáson. Néhányan nem értenek egyet azzal, hogy a gyermekvédelmi gyámokat gyakran nem engedik be az igazságügyi meghallgatásokra: „Az igazságügyi szakértői meghallgatáson a gyermek egyedül vesz részt, a gyermekvédelmi gyámot sem engedik be.” Szerintem ez nagyon nincs jól (kivéve, ha a gyám ellen folyik vizsgálat) – Szerk.
A gyámok 21%-a szerint aggályos volt a rendőrségi meghallgatás (adott év), a kihallgatást végzők nem győződnek meg arról, hogy a gyermek valóban érti-e az elmondottakat.
Kihallgatás hatásai gyám szemszögből
A gyermekvédelmi gyámok közel ötöde szerint a gyanúsítottként kihallgatott gyermekekre nem hatnak a kihallgatáson történtek. Az ilyen vélemények hátterében meghúzódhat a moralizáló attitűd, ami nincs összhangban a (gyermekvédelmi) szociális munka alapértékeivel. Néhány gyermekvédelmi gyám véleménye szerint felszabadulást, megkönnyebbülést is hozhat a gyermek számára, ha a kihallgatáson elmondhatja a vele történteket. Többen megjegyzik, hogy a meghallgatásokat és kihallgatásokat követően pszichológiai segítségre lenne szüksége a gyermekeknek, amit sok esetben nem kapnak meg.
Összegzések – kutatás tartalma
A kutatásból levont következtetések azt mutatja, hogy a gyermekvédelmi gyámok magasabb esetszámmal végzik tevékenységüket, mint azt a jogszabály megengedi. A gyámságuk alatt álló minden hetedik gyermek bántalmazás áldozata. Gyermekvédelmi jelzést leginkább magától a gyermektől, legritkábban a nevelőszülői hálózattól és az egészségügytől (orvos) kapnak. A bántalmazás felismerése gondot okoz. Legtöbben azt említik, hogy a gyermek nem beszél, mert fél.
Az is megállapítható, hogy a gyámok fele 437 esetben indított rendőrségi eljárást gyámolt gyermekét érintő szexuális bántalmazásos ügyben. A gyermekvédelmi gyámok közül 224-en azt tapasztalták, hogy az elegendő bizonyíték hiánya miatt lezárták az ügyet. A „Bántalmazási Protokollt” ismerik és használják, de a rendőrségi feljelentéseket sok esetben csak vezetői (szakmai vezető, gyámhatóság) egyetértés után teszik meg – ez, mint említettem, kiváltképpen nagy baj Bicske és Szőlő utca esetén is – Szerk.. A gyermekjogi képviselőt nagyon kevesen értesítik a bántalmazásról. Segítséget várnak gyámoltjaik számára, legtöbben a pszichológusi segítséget kérik és védett gyermekotthoni férőhelyeket vennének igénybe. Saját hozzáértésüket képzésekkel, tájékoztatókkal és számukra készült szakmai anyagokkal növelnék.
A megkérdezett gyermekvédelmi gyámok több mint 3300 bántalmazott gyerekről tudnak. Ez a szám azt jelenti, hogy a szakellátásban élő gyerekek ötödét érintette valamilyen abúzus. Ezek a gyerekek egyszerre több bántalmazási formában is érintettek. Leggyakoribb az „érzelmi-lelki” és a „fizikai” bántalmazás. Szexuális bántalmazásban való érintettségről 235 gyám számolt be. Egybehangzó vélemény volt, hogy a bántalmazási formák előfordulását inkább az életkor, mint a nem határozza meg.
A gyámoltjaik szakellátásba kerülés előtti szexuális bántalmazásról 245 gyermekvédelmi gyám számolt be. A gyermekvédelmi gyámok 11%-a tud arról, hogy a gyámsága alatt álló gyermeket szexuális bántalmazás érte a gondozási helyén. Szexuális bántalmazást a szakellátásuk ideje alatt elszenvedett gyerekek száma 324. Gondozási helyen felnőtt által elkövetett szexuális bántalmazásról a gyermekvédelmi gyámok 90%-a nem tud, viszont 77 áldozattá vált gyerekről beszámolnak.
#újbuda #rendszertvaltok #nopropaganda
A fenti QR kóddal a „Legyél a Változás Egyület„-et tudod támogatni REpontoknál. Köszönjük!
XI. kerületi TISZA SZIGET TAGSÁG – ra itt tudsz jelentkezni.
Érdekesnek találtad ezt a cikket? Legyél te is köztünk, legyél te is Rendszerváltó!