Az “áprilisi törvények” néven elhíresült tervezet nagyon nagy terjedelmű, számos alapvető fontosságú jogszabályt érint és olyan új intézményről is rendelkezik, ami alapvetően változtat meg bizonyos eljárási kérdéseket. A magyar állampolgárság felfüggesztésével kapcsolatos törvényjavaslat – kereséshez “T/11414” – szintén rengeteg szakmai dilemmát vet fel.
Észrevételezési idő
A tervezettel és a törvényjavaslattal kapcsolatos szakmai vélemények kifejtésére viszont alig pár nap állt a bírák rendelkezésére, ami egyáltalán nem tekinthető a valódi szakmai párbeszéd kialakítására irányuló tisztességes eljárásnak. Forrás.
A MABISZ szerint a tervezet 26 törvény módosítására vonatkozó javaslatot tartalmaz, 75 oldalon keresztül, míg az indokolással együtt összesen 124 oldal a megküldött javaslat. Az észrevételek előterjesztésének határideje az OBH felé 2025. április 9., míg egyes bíróságokon április 7., vagy 8.
Érdemi észrevételt tenni egy ekkora terjedelmű anyaggal kapcsolatban 3-4 nap alatt, amelyből 2 hétvégi nap, egyszerűen lehetetlen.
A Res Iudicata megerősíti a feltételezést, hogy az egyesület tagjai a szabadidejüket is beáldozták hozzá, hogy ilyen szűk időmetszetben is érdemi észrevételeket tegyenek.
A magyar állampolgárság felfüggesztésével kapcsolatos törvények módosításáról szóló T/11414. (PDF) számú törvényjavaslatról készített szakmai véleményüket elkészítették, melyből pár részletet kiragadva alább térek ki (teljesség igénye nélkül – Szerk.).
Cikkajánló: Elismerte az OBH, hogy nem elég a bíróknak 3 nap 124 oldalnyi törvénytervezet véleményezésére, kitolták a határidőt (telex).
T/11414 törvényjavaslat észrevételei
Az alábbi észrevételekből azért kiderül, hogy szűk kört érint a nem is inkább “kiutasítás”, hanem “ideiglenes állampolgári megfosztás”. Felteszem, ide lehet sorolni az aranyvízumosokat – Szerk.
- Mivel az EU-ban nincs ilyen törvény, vajon milyen ország gyakorolja még ezt a határozott idejű állampolgárságtól megfosztást?
- A javaslat több részen ellentmond a hatályos Alaptörvénynek: G. cikk (3) bekezdés (“Senkit nem lehet születéssel keletkezett vagy jogszerűen szerzett magyar állampolgárságától megfosztani.“), XIV. cikk (2) bekezdés (“Magyar állampolgár Magyarország területéről nem utasítható ki, és külföldről bármikor hazatérhet. Magyarország területén tartózkodó külföldit csak törvényes határozat alapján lehet kiutasítani. Tilos a csoportos kiutasítás.“),
- EJEE Negyedik kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikkének ellentmond.
- A tervezet szerint nemcsak az EGT (Európai Gazdasági Térség) tagállamok állampolgárai, hanem az Unió tagjelölt államának állampolgárai is kivételt képeznek a jogszabály alanyi köréből. Az unió tagállamain kívül tehát nem esik az alanyi körbe: Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc, Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia, Albánia, Ukrajna, Moldova, Bosznia-Hercegovina, Grúzia és Törökország állampolgárai. Tehát a „klasszikus értelemben” vett határon túli magyarok nem tartoznak az alanyi körbe. De akkor kik?
- Ha a jogszabály túl általános, az okot adhat arra, hogy annak értelmezését önkényesen határozzák meg. Köztársasági elnök dönt-e egyáltalán, vagy sem?
- Ha a diszkrecionális (~saját jogi hatáskör – Szerk.) jogkörben hozott döntések szabályszerűségének feltételeit áttekintjük, jól látható, hogy a miniszter végső soron bármilyen tevékenységet tekinthet veszélynek, hiszen a tervezet csak példálózik. A bíróság a nem taxatív (~teljes, opciókkal együtt – Szerk.) felsorolás miatt azt viszont nem vizsgálhatja, hogy az adott cselekmény valóban veszélyt jelent-e, újabb szempontokat nem hozhat be. Gumiszabályok rész.
- Mit jelent a „Magyarország közrendjére veszélyt jelent” fogalom?
- Nem lehet tudni, hogy mit minősítenek kisebb-nagyobb veszélynek és ezért hány év állampolgárság-megfosztás jár.
- A tervezet 9/C. § (3) bekezdése rögzíti, hogy az eljárás megindításáról történő értesítés köz-vagy nemzetbiztonsági okból mellőzhető. Hogyan tudja magát védeni az állampolgár? Egyáltalán van-e legalább iratbetekintési joga, mert értesítés mellőzésénél még arról se tudhat, hogy egyáltalán eljárnak ellene.
- Hogy/mivel tudja hitelt érdemlően bizonyítani az állampolgárságától megfosztott ember, hogy Magyarország közrendjére, köz-vagy nemzetbiztonságára veszélyt nem jelent.
- A non-refoulement (~visszaküldés tilalma – Szerk.) követelményének vizsgálata nélkül eredményezheti azt, hogy olyan országba utasítják ki, amelynek ugyan állampolgára, de ott veszély fenyegeti. Ez pedig diszkriminatív azon állampolgárokhoz képest (ez hatványozottan diszkriminatív, főleg, ha az érintett volt magyar állampolgár is épp ugyanazon nem EGT állampolgársággal rendelkezik, mint egy idegenrendészeti ügyben érintett kiutasítás, kitoloncolás hatálya alatt álló állampolgár), akit idegenrendészeti kiutasítás és kitoloncolás vizsgálatakor végül befogadottként ismernek el és intézkednek humanitárius tartózkodási engedély kiadásáról. Felmerül az Alaptörvény XIV. cikk (3) (“Senki nem utasítható ki olyan államba, vagy nem adható ki olyan államnak, ahol az a veszély fenyegeti, hogy halálra ítélik, kínozzák vagy más embertelen bánásmódnak, büntetésnek vetik alá.”) ellentmondása.
A fenti QR kóddal a „Legyél a Változás Egyület„-et tudod támogatni REpontoknál. Köszönjük!
XI. kerületi TISZA SZIGET TAGSÁG – ra itt tudsz jelentkezni.
Érdekesnek találtad ezt a cikket? Legyél te is köztünk, legyél te is Rendszerváltó!
Vélemény, hozzászólás?